ha csak egyszerűen átölel  s Te keblére bújsz 

ha édes hangja mesél és térdére borulsz

mikor megnyugvás kell, s ő dúdol egy dallamot

egy szavától, mozdulatától minden elmúlik mi addig bánthatott

újra felnézel öléből s ő rád nevet

szád remegve mondja ki az édes nevet

szeretlek anya Te nem is vagy ember

hisz egy angyal az ki most átjárja szívem-e  két csodálatos szemmel

szólj még! énekelj nekem!

tenyeredbe bújva arcom újra szeplőtelen

mindig is gyermek leszek

míg-e két kézbe temetkezhetek

míg csodálatos fürtjeid, mint ezüsttel szőtt lágy selyem- kényezteti tenyerem 

míg drága két karod szeretőn rám simul s bennem  minden harcom megpihen

én addig kócos gyermek vagyok s maradok

s ha a világot tehetném lábad elé- az is kevés volna, mit mindezért adhatok