A gazdasági folyamatokat a kaotikus pénzügyi spekulációk miatt valóban nagyon nehéz prognosztizálni.

A nem megújuló és megújuló termnészeti erőforrások fogyását, ill. újratermelődését a fogyasztás alakulásának függvényében azért több-kevesebb pontossággal lehet modellezni.

Ott vannak pl. az ún. ökológiai lábnyom és ökológiai deficit számítási módszerek, amelyek egyre pontosabbak.

A legtöbb számítás szerint pl. az 1982-es év volt egyfajta fordulópont a környezet kihasználásának, terhelésének szempontjából, mivel ez volt az első esztendő az emberiség történetében, amikor több megújuló erőforrást használtunk fel, mint amennyi egy év alatt újratermelődik.

Ez volt tehát az első év, amikor beléptünk az ún. ökológiai deficit állapotába.

A helyzet azóta folyamatosan romlik, minden éveben roszzsabb egy kicsit.

Tavaly már 1,25 volt az ökológiai deficit mutatója, ami azt jelenti, hogy 25 %-kal több erőforrást használtunk fel, mint ami adott évben újratermelődik.

Most már néhány politikai és gazdasági vezető is kezdi belátni, hogy óriási a baj, bár az elit túlnymomó többsége meg van győződve róla, hogy minden a legnagyobb rendben. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen aki szuperterepjáróval járkál, több száz milliós villában lakik és saját uszodája van, az jóval nehezebben fogja belátni, hogy gondok vannak, mint az a 3. világbéli földműves, aki a családjával a környezeti problémák miatt esetleg már most sokkal nehezebben él.