A határkő fordítása Bodnár Erika szerint.

A ballada mai magyar nyelvű olvasata az én értelmezésem szerint (a szöveg átírásánál éltem az
egyes szavak mai szinonim megfelelőjének alkalmazásával):
…………gazdája sír.
Gyeplőszár vitte, mint villám, a Másvilágra.
Fák levele fonnyad, szép másnak a fagy.
A nyárszínek avarrá vesztek.
Adj a farára, csapd!
Üss, gyeplő szára, üsd-vágd lovát!
Roskad a hó, lottyadt csali jégág locsol a fákról.
Csillámlik az ág, téli szép rohanás.
Áskál, pofoz gyeplő szára.
Legyél együtt a lánnyal, mafla!
Fuss, fuss! Állj! Húzd arra!
Ne féltsd miben vétlen lészen,
lásd ő árva, most lopva,
nyelve rossz, rozst lop az bálával.
Űzd e kicsi verebet!
Gyeplőd szára zászló!
Anyját, rossz nyelvit lökd a sárba!
A ló rátapos.
Fát a rongyfajzatra! Fuss már!
Visz már a gyeplőszár.
Az rí, rátapod, tép. Repedj fattya!
Kuss a nyársra, nyelvelj a Másvilágra!
Gyeplő szára, talpadnak szúrása
szorítja, csapd! Nyerj, gyeplő szára!
Gyászolja vajh, férfi? Kötőfék, errébb párna.
Gyeplő szára oszd! A fő, hasad!
Az felsír, míg reped avarban.
Feszít révében szíved,
de avarba visz ez tova.
Gyeplő szíja vonszolja a Másvilágra.
Rácsap zabra, rátapod nyoszolyára,
és rátapos ismét.
………………………………
Gyeplő szára vájja fába egyenesen, szépen,
a kötőfék elenyész.
Ráakad a lába, meséli a törzs és az ága:
piros gyepre vér fest fűzfai árnyat.
Gyeplő szára vonszol, seper:
Üsd seprő, vén seprő!
Gyep a gyepen, e férfi gyenge.
Gyepen siklik, szánva mocsárba,
s teperi, a gyeplő szára, adja a Másra.
Üsd! Sírsz? Pucér gyepen esnek egymásra.
Szája habos. Sáros lóhas alól.

Forrás:http://xoomer.virgilio.it/bellelettere2/perugiaihatarko.pdf