Ebben csak az a szép, hogy "ex catedra" jelented ki a saját vélt igazságodat. Vigyázz, mert így könnyen tévedésbe kerülhetsz. Ha csak a türelmes szemlélődést választod, akkor annyival vagy előrébb, hogy egyrészt nem kell visszavonni a véleményedet, ha beigazolódik, hogy tévedtél (legyünk őszinték, nincs kizárva), másrészt ha meg mégis a te vélt igazságod igazolódik, akkor sem történik tragádia. Amíg nem te teszel konkrét tényszerű megállapítást, addig szerencsésebb a vélelmedet mondani.

Amúgy meg aki olvasta a Képes Krónikát, ill. van olyan szerencsés, hogy megvan neki a pár éve kiadott reprint verzió, az azért sok mindere rácsodálkozhat. Velem em volt ez másképp, de nem szólok bele a kutatók munkájába, addig, amíg olyen területre nem tévednek, amit sajnos nem ismernek eléggé. Nem véletlenül hívtam fel a figyelmet a dendrokronológiában rejtőző bődületes csapdákra.

Ha neked is van ilyen ismereted - miért ne lehetne? - (pl. építészeti, agrár, nyelvészeti, stb.) könnyen megteheted, hogy a vélelmezett csapdákra felhívod a kutató figyelmét. Nem kell döntést hoznod, csak figyelmeztess. Azzal, de tényleg csak azzal jut előrébb a tudomány. Az, hogy a kutatás esetleg mindkettőtök számára egy nem várt harmadik eedményt hoz ki, az meg mindig benne van a pakliban.

Anno egyetemen tanultam az egyik legfontosabb, és mindig idevágó mondatot: "A negatív erdmény is eredmény".

Én ehhez tartom magamat