:-)))

Nem is olyan régen, főleg a nagycsaládoknál, a gyerekeket már korán munkára fogták. Nem csak a kistestvérükre kellett vigyázni /...rám is így vigyázott a nővérem... :-) /, de a libákat is rájuk bízták. A libalegelőn nagy gyerek csapat gyűlt össze. Vékony ruhájukban , hogy ne fázzanak, játszottak, fogócskáztak, pörögtek-forogtak, énekeltek...,de csak úgy, hogy közben figyelemmel kísérték a libákat is. A pipék legnagyobb ellenségét, a héját..., így zavarták el:

Héja, héja, lakatos,
Látom, lábad ripatos,
Míg azt el nem takarod,
Addig libát nem kapol. /Heves m. Borsodnádasd/

:-)))

Héja, héja,
Vastarajos héja,
Ne vidd el a másét,
Csak az uraságét. /Debrecen/

:-)))

Üllü-büllü, csaptatóra,
Vess szenet a lapítóra. /Krizba, Brassó m., Románia/

:-)))

Ülü, kara héja,
Három pipém híjja,
Tedd a lábad vastányérba,
Vidd a királynénak. /Felsőrákos, Kovászna m., Románia/

:-)))

Ma, így játszuk...


"...Héja, héja, héja, héja lakatos,
Látom, lábad ripacsos.

Karra, karra, karra, karra héja,
Kilenc pipém híja.

Ha nem adod, ha nem adod vissza,
Kutyám véred issza..." /Ghymes: Csak a világ végire - Szarka Gyula - Népköltés - Pad alatt/

:-)))


A gyerekek dolga volt a kévébe kötött , keresztbe rakott, learatott búza megőrzése ... Fakereplővel kezükben, azt forgatva, kiabáltak rövid rövid mondókákat, s így zavarták el a kártevőket.


:-)))

Csirip-csup!
csirip-csup! /Szeged, Felsőváros/

:-)))