:-)))

JÚLUS

"...amikor a verébfészekből kirepülnek már az első fiókák...Csigák mászkáltak a füveken, nyest hajkurászta az egereket, egy sündisznó is betévedt a kertbe, nagy bánatukra a földigilisztáknak és a rovarokanak...,mit sem törődve a naptár fordulásával, amely szép, piros betűkkel már azt mondta... JÚLIUS..."
"...A vágyak zsenge puhasága megkeményedett, és akarattá lett...Cinkeanyó már a második fészekalja tojáson ül, a verébcsemetéknek se szeri, se száma, és esténként megnyitják a verébparlamentet, ahol délután öt órakor pontosan megjelenik a karvaly, és elvisz egy-egy szónokot. A többi szónokot ez nem érdekli, mert marad még elég..."
"...a gébicsek békén ültek a kukoricán egész estig, és csak akkor köszöntek el, amikor a patak vizén végigszaladt a piros arcú alkony... A kukorica... erős és nagy volt. Levelei, mint a kard, kemények és élesek voltak..."
"...almafa..., mely igazán tele volt gyümölccsel. Az apró, zöld levelek között álmosan nézték a földet..., melyek nem voltak se édesek, sem savanyúak, de még borízűek sem. Egyszerűen szentiváni almák voltak, melyekbe nem rakott cukrot a június..."
"...Előttem zab, hátam mögött búza, jobbról szép, csalitos erdő és mélyen alattam széles völgy, melyből elhordták már a petrencéket.
Az erdőszélen kinn van még a széna, s az alkonyi erdő hűvös lehelete, az érő búza nyárszaga és a széna száraz, édes illata úgy leng körülöttem..."
"...a felhők elindultak keletre, nyugatra, északra, délre. Gomolyogtak, torlódtak, belsejükben villámok dörögtek, és siettek oda, ahol kiszáradt a föld, és lekonyult fejjel esőért imátkoztak a virágok, és esőért sírt a rét..."
"...Néha a szél szárnyai végigsuhintanak az erdőn, melyben most már alkonyi árnyak járnak, s ilyenkor az erdő hűse kiárad a vetések közé, ahol elfakult már a búzavirág és gondterhelten bólogatnak már a kalászok. Szárukban lassúbbodik már az élet folyása, és a magok nehezen telnek. De azért egy hét alatt csak megtelnek, s akkor jöhet már a kasza. Szépen lefeküsznek a kalászerdők, mint ahogy ilyenkor elpihentek millió ősök millió éveknek előtte, és az élet megy tovább az érett magok ölében, új csírákban, új kaszák alá..."
"...Rengő, ringó, telt kalászú, békebeli nyár..."
"...Én még láttam nyomtatást. Süt a nap, a lovak térdig gázolnak a kibontott kévék között, sásolva törik a szalma, száll a nyárszagú por, s a kertek tűnődő csendjéből almák nézik a világot.
- Nee, Fecske! Szellő!
A lovak nem mennek egy lépssel sem gyorsabban. Nem is biztatás ez, csak szól egyet-egyet az ember, hogy ne legyen olyan egyedül.
A rét fölött gólyák szállnak..." /"...Szeretem a magyar tájak ez elmaradhatatlan madarát...Ha látom őket bizalmas közelségben, mindig azt mondom magamban:
- Piros lábú, menyecskeszomorító barátom, jól tudod, hogy ősi soron a szívünkbe vettünk..."/
"...a réten kannarózsával öntözik a vásznat, mert ettől fehéredik. Na meg a naptól. A víz - mint a gyöngy - pereg a vásznon, gólyák köröznek a levegőben, lovak a szérűben. A lovak száját néha meg kell húzni, mert a ló nem szeret kőrbe járni.
- Nee, fecske!
A szérű földje sulykolt agyaggal, s alovak minden lépsére hullik a szem a szérű tányérjára..."
"...A szélben ringó vetések helyén tarlott kopárságok hallgatnak, s az ezernyi kalásznép keresztbe rakva alig zizzen, ha a szél búcsúzóra jön esténként, és nincs már kikkel beszélgessen a megsárgult mezők világában.
A kereszteken szalakóta leskelődik a bogárnépre, egy-egy ölyv is elbóbiskol rajtuk, amíg csak el nem indúlnak a szérűk felé...,hogy az utódok újra kizsendülhessenek az eljövő időkben."

Fekete István - novella részletek

:-)))