Végre már kifelé megyünk ebből az évadból. Nem mondanám, hogy nem voltak benne jó történetek, de összességében szerintem elég fantasztikusra, kalandfilmesre sikeredett. Igazából csak a színészek garantálják, hogy Dallast nézünk, a történetek inkább Indiana Jones kalandjait idézik; Pamela a dzsungelben, a Martinique-szigeteki dajdanozás, Jockey és Jack szó szerint a Dallashoz méltatlan fantasztikus, ám kevéssé valóságos kalandokba keverednek.

A külsőségekről: Jockey azaz Larry Hagman hajviselete is más lett, korábban oldalt viszonylag rövid volt, s a parókája az egész homlokát befedte, most már azonban oldalt is hosszúra növesztette a haját. Nem tudom, nektek feltűnt-e, de Hagman ebben az évadban nagyon sokat őszült. Leht, így akarták erősíteni a karizmáját Bobby halála után. Mivel "meghalt" a tesó, így már nem kell őt sem fiatalítani.

A másik nagy probléma Bobby hiánya. Nem mondom, hogy nem volt eseménydús az évad nélküle is, de hiányzik, mert ő adja a Dallas másik ízét. Lehet azt mondani, hogy Jennával nem tudtak ebben az évadban sokat kezdeni, de ennek egyik legfőbb oka, hogy állandóan Bobbyhoz nyúltak vele vissza. Így Bobby-t még a néző sem tudta nyugodtan elengedni. Hozzá kell tenni, nem is lett volna sikeres. Pamela ébredése hamarosan elérkezik, s jó is lesz, mert ezt az angelicás sztorit már nagyon túlálmodta.
Végre valaki nagyon megmondja Pamelának, hogy Good morning jövőhéten!