:-)))

Június 29.: Péter-Pál napja, ősi ünnep, az aratás kezdő időszaka.

Szent Péter, a halászok - Szent Pál, a térítő apostol fejedelme volt, életútjuk nagyon hasonlított .
Névestéjükön szokás volt, hogy egy rúdra kötött ponttyal a halászok végigjárták a falut, másnap halpaprikással és túrós csuszával vendégelték meg az embereket.

Népi megfigyelések szerint Péter-Pál napján, más területeken Sarlós Boldoasszony napján /július 2./ "megszakad a búza", nem fejlődik tovább, kezdetét veheti az aratás.
Régen az aratás kaszával, saróval /kévéző aratás/, nehéz, keserves munkával történt, ez adta a jövő évi kenyerüket. A férfiak vágták, a nők kévébe kötötték a kalászokat, perzselő napban hajlongtak, kinn aludtak a mezőkön, hogy kora hajnalban újra kezdhessék a munkát.
Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta, hanem Sarlós Boldogaszony ünnep másnapján. /"nehézkes"Mária Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatásának ünnepe./
Az arató ünnep szokásai leginkább az aratás kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódtak.
A betakarítás sikerességét számos szokás, szertartás segítségével biztosították.
Sarlós Boldogasszony napján szedett virágok, fűszernövények, gabonafélék szentnek számítottak, varázserővel bírtak. Ezen a napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat a templom falához támasztották, hogy a pap megáldhassa azokat. A búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek, melynek egyben betegség elhárító szerepet tulajdonítottak.
Az aratást másnap áhítattal folytatták, tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdeltek és imát mondtak. A munkát a föld keleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták, mely az életet jelentő új kenyérnek szólt.
Az első kéve szemeiből a baromfinak is adtak, hogy jobban gyarapodjon. Egyes területeken az arató az első kévéből a derekára kötött, hogy az a fárasztó, nehéz munka során ne fájjon.

:-)))

Aki legény, jöjjön velem
kaszálni,
Ne csak mindig a nagy
utcán sétálni,
Vágok olyan sűrű rendet
a réten,
Három kislány sem szedi
fel a héten.

:-)))

A faluban nicsen legény,
csak három,
Hát a búzát ki vágja le
a nyáron?
nagy a búza, ráhajlik
a kaszára,
Szegény legény sokat izzad
utána.

:-)))

Kis kaszám kaszáljál,
Öröm a kenyered,
Még ha kicsit fel is töri
Kaccsod a tenyerem,
Télire te adaod
Nékem a kenyeret.

:-)))

Mezőről a csűrbe viszik,
A csűrben meg kicsépelik,
Két kő között megforgatják,
Vízzel, sóval megdagasztják,
Még a tűznek is kiteszik,
Jó annak, ki megéhezik!

:-)))

Mikor kenyér a kezedbe,
Mindig én jussak eszedbe.
Akkor se egyebekről,
Mint az igaz szeretetről.
Mag, mag, búzamag,
Benne aluszik a nap.
Mag, mag, búzamag,
Nőjél, nőjél hamarabb!

:-)))