– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Odavótunk eggyet Kerekesékkel, a fösső szomszédékkal nyaralni. Há kivettünk kicsi szabaccságot, s kimentünk a házukba, értöttedé, s tettünk-vettünk esztet-asztot. Na. Jó szép kicsi ház, Kerekes rendberakta, amijóta a církusz lejárt a rokonysággal, s megszereszte. Ugyé még a tavaly lement vót a nagy veszekedés, kérlekszépenn, me az öregasszon, aki réjahagyta, ugyé nem azzal vót a baj, csak há magtalan juss vót ott a menetbe, s Kerekesék rendeszték. Úgyhogy dógozgattunk, s esténként iddogáltuk a sőrt a bodegába, s nappal a fehérnépek süttették a hasukot hátúll a kertbe. Hálló? S máskülömbe? Kezdődik az ubórkaszezon, Jóska, de há ezeknek a póllitikusoknak most is csak a veszekedés menyen s a kórrupcijó, éppeg nesztem a tévébe, hogy most esztet az ifjúsági minisztert szorongassák, esztet a Mónikát, kérlekszépenn, me nem tiszták ott valami pénzek. Itt eddigelé se vót tiszta semmi, te Jóska, csak éppeg hallgattak vélle, mind a süldődisznyó a búzába... Csak há hijába lássa s mongya az ember, me úgyse ér semmit. Hálló? Ahajt esszehúszták a Sztyáuát az Újpesttel fotbalba, eccer lessz menet Bukorezstbe is, s Pestenn is, értöttedé, me mind a kettőnek olyan galériája van, kérlekszépenn, hogy azoknak nem kell kéccer mondani, hogy üssék egymást, ha odakerűlnek... Na. Kíváncsi vagyok, hogy ősztől mi lesz itt nállunk a futszállal, me a magyarok hazamentek, s nem tudom hogy eggyáltalánnyába mire lesznek képesek eggy-eggy Dévával vagy Khiázsnával szembe. Hálló? Viharos idők vannak, Jóska, csattog, s dörög, s villámlik, valamelyiknap este Sanyi bá, a blokkfelelős má meg vót ijedvel, hogy annyi víz leesett, hogy a pince megtelik. Me látta, hogy odabé a Regátba főlvette ezeket esmenn a víz s má ki vót fehéred­vel, hogy mi lessz, ha ide is béüt a ménkő. Montam a blokk előtt, hogy ne mind idegesiccse magát, Sanyi bácsi, az isten mekfizeti, me én s Kerekes kimerjük viderrel, ameddig jó egésségbe vagyunk. Csak éppeg jég ne legyen, me ha ebbe a válcságba még az is béüt, akkó nem tudom, hogy mi lesz. Elveri a vetést, s osztán nezhetünk szerteszét s bámulhatunk, mind a hal a szotyorból, kérlekszépenn, me mindennek úgy főmenyen az ára, hogy az állunk főkopik. S amíg az ember éhes s nem érzi jól magát, addig nincs mit kezdeni vélle, Jóska, így vané vagy nem így van..? Na. Aszongyák, hogy továbbra is ilyen nagy idők jőnek s esső esső hátánn lessz. Me a kánikúla is mocsok, de osztán az is mérgesittő, hogy ahajt egéssz nyáron csorog a nyakadba az esső. Na, asszem egyet lemenyek a bodegába, Kerekes eddig odale van.