Hogy az ember milyen nehezen veszi észre, ha nem szólnak hozzá. Kezdetben észre sem veszi, csak mondja a magáét, ellenállás nélkül, egyre hangosabban. Egy idő után aztán hiányozni kezd a válasz, ezért dörömbölni kezd, hogy vegyék már észre, és észre sem veszi, hogy észreveszik, csak átnéznek rajta. Előbb-utóbb ráébred, hogy ennek az okát talán magában is kereshetné, és ha megteszi és talál is ezt-azt, még változni is megpróbál, de már késő, az EZZEL NEM ÉRDEMES SZÓBAÁLLNI feliratú skatulya fedele visszavonhatatlanul rácsukódott. És ha még maradt benne valamennyi tartás, akkor csak egyet tehet, csöndben, angolosan kilép a buliból.