Egyszóval úgy gondolom, miképp az export dinamikája, úgy a beruházások dinamikája sem lesz fenntartható közép távon.
Az egyetlen megoldás a fogyasztás növelése lesz a jelenlegi beruházási láz rovására, amely főleg a munkaintenziv (alacsony munkabért követelő) ágazatokba megy.
Ez szvsz nem fog menni külső források felhasználása nélkül, úgyanis a cégeknek több bért és adót kellesz majd fizetniük, tehát, hogy a berhuházások ne essenek be, több hitelt kellesz felvenniük. Nagyon fontos, hogy Kinában ma minimális a hitelpiac szerepe, a cégek a saját cash flowjukat invesztálják újra. Ezért tudnak annyi megtakaritást exportálni. Ha a kinai cégek (neadjisten a magánszemélyek is) elkezdenek komolyabban hitelt felvenni, az nagyon odavág a hitelfüggő gazdaságoknak (US, UK, Spanyolo., KKKE).

Persze lehet abban bizni, hogy a beruházások tovább növelhetőek, csak éppen az a baj, hogy ha a beruházások nőnek, a munkabérek nem tudnak gyorsan nőni, tehát a beruházások aránya a GDPn belül tovább nő, ami pedig már igy is túl van minden történelmi normán (azt hiszem egyedül Szingapúr vagy Hong Kong tudott 50% fölötti beruházási rátát fenntartani egy rövid ideig a 80as években).

Én nem hiszek az új paradigmákban, a kinai gazdaságra vagy egy investment bust vár a boom után, vagy pedig durván fel kell pörgetniük a hitelezést.
Ha a kinaiak felpörgetik a hitelezést, az durván odavág a fent emlitett a jövőjük felélő tücsök gazdaságoknak.