Pénzért eltűnnek az akták
Egyre több rendőrt kell családostól megvédeni
Évente 20-30 „kemény ügyekben is hatékony” nyomozót kell családjával együtt védelem alá helyeznie a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának. Frankberger Ferenc dandártábornok, szolgálatvezető a Népszabadságnak adott interjúban arról is beszélt, hogy „a szervezett bűnözés rendvédelmi támogatás nélkül, sehol a világon sem tudna igazán működni”. Ez nálunk sincs másképp. Miközben csökkent a közterületi korrupció, a zsebre bírságolás, aggasztó mértékben nő az eladott jegyzőkönyvek, leállított nyomozások és eltűnt bizonyítékok száma.
– Hogyan fogadta a hírt, miszerint egy szélsőjobboldali csoport a Tettrekész rendőrségi szakszervezeten keresztül megkísérelt beépülni, beférkőzni a rendőrség soraiba, hogy „leválasszák a velük szimpatizáló rendőröket”?? –
- Munkakörömből adódóan komolyan kellett vennem a hírt, amit az úgynevezett szélsőjobbos csoportokkal hírbe hozott szakszervezet időközben maga is cáfolt, még akkor is, ha elég hosszú ideje és alaposan ismerem a rendőrség szervezetét és védekező képességét ahhoz, hogy tudjam: ez képtelenség. Önmagában a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete és a Jobbik Magyarországért Mozgalom már jól ismert megállapodása nem tartozik a védelmi szolgálat illetékességébe. Megítélésem szerint alkotmányosan aggályos, ha egyértelműen politikai megállapodást köt egy rendészeti területen működő érdekképviselet egy párttal, a szolgálatnak azonban csak akkor van dolga ebben az ügyben, ha e megállapodás keretében az érintettek hivatali vagy katonai bűncselekményt követnek el, készítenek elő.
– Legalább 5300 hivatásos tagja van a Tettrekész szakszervezetnek. A radikális érdekvédelemmel vagy a Tettrekész politikai irányvonalával azonosulnak inkább?
– A szolgálat nem gondolatrendőrség, nem feladatunk vizsgálni, hogy a rendőrök miért csatlakoznak egyik vagy másik érdekképviselethez. Persze köztük élünk és dolgozunk, így többé-kevésbé azért mégiscsak ismerjük a rendőrök nagy részének a véleményét. A határozottan radikális képviselet, érdekvédelem sokak számára vonzó, sokan ezzel azonosulnak. Azonban a tagság döntő többsége abban már nem lenne partnere a szakszervezet vezetésének abban, ha valamilyen ködös pártpolitikai célokra akarnák ki- vagy felhasználni a szakszervezetet és annak tagjait.
– Amúgy tapasztaltak, akár a szélsőjobb, akár más irányzatok részéről törekvést a rendőrség befolyásolására?
– Az elmúlt négy és fél évben, amióta én irányítom a szolgálatot, nem. Persze a közbiztonság igen szenzitív terület, a közbeszéd fontos része, ezért a politikusok kiemelt figyelemmel kísérnek mindent, amit itt történik. Ez minden politikai formációra igaz. Egyikük sem lépte azonban eddig még át azt a határt, ami már aggodalomra adhatna okot.
– Meglehet, nincs is szükségük rá. Állítólag már megkezdődött a helyezkedés, bizonyos beosztás felett – a még jobb beosztás reményében – sokan már megkezdték leendő kinevezőik kiszolgálását, aktákkal, ügyekkel és más információkkal. Vagy ez csak szóbeszéd?
– Kétségtelen tény, hogy az esetleges kurzusváltás közeledtével a közigazgatás egészében érzékelhető egyfajta bizonytalanság. Ennek okai és magyarázata azonban nem a közszférában keresendők, sokkal inkább azokban a „külső” üzenetekben, amelyekből mind többet kapnak az ott dolgozók. Azt az én székemből nehéz megítélni, hogy megkezdődött-e a helyezkedés, ahogy ön fogalmazott. Egy rendőr találkozása, informális vagy baráti beszélgetése egy politikussal, vagy az ő bizalmasával, szakértőjével, mindaddig nem tartozik a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatára, amíg valamilyen törvénysértés nem történi.
– Például, amíg nem ad át egy politikailag pikáns jegyzőkönyvet, vagy jelentés?
– Például. Tapasztalataink szerint az estek többségében azonban a „pikáns” információk nem valami konspirált összeesküvés keretében szivárognak ki. Nem ez a tipikus. Sokkal inkább az, hogy a rendőrök egyszerűen kifecsegnek dolgokat. Fontosságukat, jól értesültségüket fitogtatva olyasmikről beszélnek mások előtt, amiről nem volna szabad. Nem egy adatgyűjtést végeztünk már azzal a gyanúval, hogy valaki pénzért adott el bizonyos információkat bűnözőknek, ügyvédeknek, bárki másnak, a végén azonban az derült ki, hogy nem történt korrupció, csupán a kolléga túlságosan sokat fecseg.
– Milyen állapotban vannak a rendvédelmi szervek? Milyen a morál? Mekkora méreteket ölt az Önök ismeretei szerint a korrupció?
– Létszámukhoz, „korábbi önmagukhoz” képest is „jó állapotban vannak. Persze korrupt rendőrből, börtönőrből, vámosből egy is sok. A három testületnél közel 90 ezer ember dolgozik, s ezrelékekben mérhető csupán azoknak az aránya, akikkel fogllakoznunk kell. Más uniós tagállamok rendőrségeivel, pénzügyőrségeivel és büntetés-végrehajtásával összevetve sincs szégyelleni valójuk a magyar szolgálatoknak. Kifejezetten jó a rendőri pályára jelentkezők kiválasztása, ellenőrzése. Ennek, valamint az olyan intézkedéseknek a hatására, mint az objektív felelősség bevezetése, vagy a készpénzben, helyben megfizethető helyszíni bírság megszüntetése, folyamatosan csökken a közterületi korrupció, a zsebre bírságolás. Kevesebb hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás és kényszervallatás miatt indul eljárás rendőrök, börtönőrök és pénzügyőrök ellen. Ugyanakkor mind gyakrabban találkozunk információ kiszivárogtatással, szolgálati, sőt, államtitkok kiszolgáltatásával.
– Kik az elkövetők és ki fizetnek ezekért az információkért?
– Bűnszerveztek vezetői, tagjai, az őket képviselő ügyvédek, szakértők. Nagyon sokan vannak, akik örömmel fizetnek a bűnügyi információkért. A létük múlik azon, hogy időben értesülnek-e a hatóságok terveiről, egyáltalán arról, hogy mit tudnak róluk a rendvédelmi szervek, ezért hajlandók esetenként igen mélyen a zsebükbe nyúlni. Az utcai járőrtől a rendvédelmi szervek legfelső vezetéséig minden szinten szükségük van „egy-két emberre”, aki segíti őket. Nem szívesen beszélnek erről a szolgálatok, pedig tény: A szervezett bűnözés rendvédelmi támogatás nélkül nem igazán tud működni. Sokba kerülne egy drogcsempész szervezetnek, ha éppen akkor érkezne a szállítmánya a határra, amikor a legjobb ellenőrök vannak szolgálatban. A már lecsukott „keresztapák” üzletei sem virágoznának a főnök távolétében, ha az nem jutna hozzá szinte bármikor egy mobiltelefonhoz, ha szüksége van rá.
– És ezt nem tudják azok a rendőrök, akikről korábban beszélt, akik egyszerűen csak elpletykálják a testületük titkait?
– Elvileg tudniuk kell. A korrupciós helyzetek, azok megelőzésének módszereit tanítják a Rendőrtiszti Főiskolán, de még a leendő tiszthelyettesek is kapnak belőle ízelítőt a szakközépiskolákban. Egy dolog azonban az elmélet, s egy másik a gyakorlat. Kell ahhoz némi rutin, hogy egy rendőr időben észrevegye, ha „kóstolgatják”, ha beszéltetni próbálják, ha be akarják hálózni. Az efféle tapogatódzó beszélgetések alatt mérik fel az alvilág információgyűjtői, hogy a kiszemelt rendőr megvehető, zsarolható vagy megfélemlíthető-e? És van egy pont, ahonnan már nehéz visszakozni. Amikor már túl sokan mondott ahhoz, hogy ne legyen zsarolható. Egy tapasztalt rendőr időben kapcsol, és jelzi faggatóinak, hogy rossz lóra tettek, majd ír egy jelentést, hogy „bizonyos személyek ismeretlen céllal megpróbálták megkörnyékezni”. A folytonos átszervezések, a rendőrség-határőrség integráció és számos más ok miatt azonban már a néhány éves rendőr is rutinosnak számít, annak ellenére, hogy sokan közülük észre sem vennék, ha egy dörzsölt fickó be akarja hálózni őket.
– Milyen bűnügyi információk szivárognak ki a nyomozóhatóságoktól az alvilághoz?
– Szinte bármi. Pénzért egész akták megszerezhetők. Arra is volt már példa, hogy egy középvezető kenőpénzért félretett egy aktát, s ha mi nem lépünk közbe, senkinek sem tűnt volna fel az ügy elévüléséig, és az elkövetők elkerülhették volna a felelősségre vonást. Máskor bizonyítékok tűnnek el rejtélyes módon, és előfordult már, amikor az alvilág számára fontos ügyben hatékonyan dolgozó nyomozót saját felettesei akadályozták meg a nyomozás sikeres befejezésében. Mindez nem túl gyakori, bár az efféle esetekből egy is több a soknál. Azonban ezek a korrupciós ügyek ezerszer veszedelmesebbek az utcai zsebre bírságolásnál. Kőkemény bűnözők úszhatják meg a büntetést, tanúk kerülhetnek veszélybe, az emberek bizalma veszhet el a nyomozóhatóságokkal szemben. El kell ismerni, a bűnügyi szolgálatnál meglévő korrupciós esetek felderítése számunkra is komoly kihívást jelent. Itt ugyanis az ellenfeleink nem fiatal tiszthelyettesek, akik – még a dörzsöltebbek is – számos hibát vétenek. A bűnügyi korrupcióban jól képzett, a védelmi szolgálat munkáját és módszereit is alaposan ismerő, sok esetben vezető beosztású tisztek az ellenfeleink.
– Az UD Zrt. vezetői ellen folyó eljárás egyik mellékszálaként az ügyészség vizsgálódik két nyomozó ellen, kiderült ugyanis, hogy az ő kódjaik felhasználásával vették ki a rendőrség nyilvántartásából azoknak a titkos rendőrségi adatoknak egy részét, melyeket később az UD Zrt.-nél foglaltak le. Senkinek nem tűnt fel, Önöknek sem, hogy valakik magáncélra használják a rendőrségi nyilvántartásokat?
– A rendvédelmi szervezeteknél lezajlott informatikai robbanással sajnos nem tudunk lépést tartani. Törekszünk rá, hogy olyan intézkedések bevezetésére tegyünk javaslatokat, amelyek alkalmasak az ilyen és ehhez hasonló esetek kiszűrésére, megelőzésére, de el kell ismerni, hogy ezen a téren vannak még tennivalóink. A megszorítások hatására a védelmi szolgálatnál 80 fős létszámleépítést kellett végrehajtani. Ez nem mentség, ez tény.
– Ha többen lennének, több ügy lenne?
- Nem, az ügyek száma nem csökkent a létszámleépítések ellenére sem. Új területeken nem, mint az informatikai rendszerek belső megcsapolása elleni védelem, viszont nem tudunk még kellő erőket bevetni.
– Ön európai viszonylatban is jónak minősítette a rendvédelmi szervek morális állapotát. Ha ez igaz, miért nem vetik ki magukból a szervezetek a korrupt, a bűnözőkkel összejátszó rendőröket?
– Bár az elmúlt években sokat javult a védelmi szolgálat és a rendvédelem kapcsolata, már kevésbé tartanak minket „ellenségnek”, mint korábban, a parancsnok szívesebben működnek együtt velünk, a rendőrök többsége mégis vamzernek érzi magát, ha valamilyen ügyben a védelmi szolgálathoz fordul. Ugyanakkor tapasztaljuk, hogy a korrupt rendőröket kiveti magából a szervezet. Többnyire nem jelenti fel őket az ügyészségen, vagy álunk, de kiközösítik őket. Mi – de a parancsnokok is – csak azt érzékeljük, hogy bizonyos emberekkel senki nem akar szolgálatba menni, párban dolgozni. Az efféle esetek mögött többnyire ilyen korrupciós ügyek húzódnak meg. Évente 200-300 feljelentést teszünk korrupciós cselekmények miatt rendőrök, büntetés-végrehajtási dolgozók és vámosok ellen, ezek egy jelentős hányadára efféle apró jelek alapján derül fény.
- De mi történik akkor, ha éppen a kiközösített rendőr az egyetlen tisztességes a csapatban? Néhány éve egy vidéki kapitányságon szinte a teljes állományt letartóztatták kábítószer-kereskedelem gyanújával.
– Természetesen nem tekintünk senkit automatikusan korruptnak csak azért, mert a társai kiközösítették.
– Sok rendőrről hallani, hogy „megvette az alvilág”, ilyen-olyan érdekeltségei, bűnös kapcsolatai vannak, nem ő fizeti az autóját, és a többi. Kivizsgálják az efféle szóbeszédeket?
– Természetesen. Nemcsak a rendőrök által elkövetett bűncselekmények felderítése a feladatunk, hanem – a nevünkből következik – a tisztességes rendőrök védelme is. Az alvilág az utóbbi években előszeretettel próbálkozik a kemény ügyekben hatékony nyomozók lejáratásával. Ha nem sikerül megvenni, elterjesztik róla, hogy egy másik bűnszervezet embere, hogy drogozik, és így tovább. Egyszer kaptunk egy bejelentést, hogy az ORFK egyik munkatársa százezer forintért elintézi, hogy bizonyos ügyek „elhalljanak”. Utána néztünk, s kiderült, a bejelentésben megnevezett rendőr minden gyanú felett áll. Korábban ő nyomozott a bejelentő ellen egy ügyben, vélhetően az illető így akart bosszút állni rajta. Sajnos ma már a bűnszervezetek nem érik be ennyivel: évente 20-30 kollégát kell védelem alá helyezni, bizony nem egyszer a családjukkal együtt-, mert életveszélyesen megfenyegették őket.
– Mi történik akkor, ha egy rendőrről, vámosról elterjed a hír, esetleg a sajtóban is megjelenik, hogy korrupt, drogozik, összejátszik az alvilággal, majd önök kiderítik, hogy ebből egy szó sem igaz?
– Az illetékes parancsnokát tájékoztatjuk a vizsgálatunk eredményéről.
– Ettől még a nyilvánosság szemében korrupt zsaru marad? Miért nem hozzák nyilvánosságra a vizsgálatuk eredményét?
– Ennek számos szakmai oka van. Azonban, ha az érintett kolléga becsületsértési pert indít a hírbehozója ellen, az ügyben eljáró bírónak átadjuk a dossziéját. Megjegyzem, a kollégák nem szoktak pereskedni. Hogy ez jól van e így vagy sem, nem az én tisztem eldönteni. A többség úgy van ezzel, hogy a rendőri munkához hozzátartozik, hogy aki sikeres, azt előbb-utóbb megpróbálják lejáratni, s számukra az a fontos, hogy a testületen belül tudják, hogy tiszták.
http://nol.hu/belfold/penzert_eltunnek_az_aktak |
