Nem értettelek félre.

Azért írtam soraimat, mert zavar, hogy egyre többször olvasom azt a vélekedést, miszerint az első, vagy akár egyetlen önvédelmi módszer az, hogy belelövünk a másikba, ráadásul úgy, hogy ki is purcanjon. Értem én, hogy praktikus okokból üdvözítőbb, ha a bíróság csak a te verziódat hallgathatja meg később és így könnyebb lesz kimosakodni, meg különben is megérdemli a rohadt betörő, de én úgy gondolom, hogy nem lehet elsődleges célunk még a jogos önvédelem során sem mások életének kioltása. Bizonyára vannak szituációk, amikor egy gyors lövés az egyetlen biztonságos módszer életünk megvédésére, de mint korábban is utaltam rá, valószínűleg ezek az esetek vannak kisebbségben.

Hogy mit tennék egy késes támadóval szemben? Erre csak azt tudom mondani, hogy előre nem tudhatom. Egy viszont biztos, hogy nem az ölés lenne a célom. Az önvédelem ugyanis nem erről szól alapvetően.

Abban minden hasonlóan gondolkodóval maximálisan egyetértek, hogy amint úgy ítélem meg, hogy nincs más lehetőség a kibúvásra, menekülésre, önvédelemre, akkor én is használnám a fegyverem, ha éppen van nálam és időm is van rá és nagy ijedtemben el sem ejtem. Mivel nem kerültem még ilyen szituációba, így éles tapasztalatom nincs ez ügyben. És igyekszem is úgy alakítani az életemet, hogy soha ne is kerüljek ilyen helyzetbe még akkor sem, ha éppen lenne mit használni.

Értékesebb cselekedetnek gondolom a taktikus elkerülést, minthogy belevessem magam egy bizonytalan kimenetelű csatába. Úgy tűnik, nem vagyok hős alkat.