Te tényleg kicsit veszélyesen gondolkodsz!

 

Ezeket az érveidet semmiképpen ne hangoztasd, ha egyszer fegyvertartás iránti kérelmet nyújtasz be. Bár mindannyiunk érdekében inkább azt mondanám, hogy mégiscsak hangoztasd, mert akkor talán nem kapsz engedélyt.

 

Tényleg nem szeretnélek megbántani, de tényleg egy picit felelősebben kell gondolkozni fegyverhasználat esetén. Hogy kell-e éles helyzetben agyalni? Naná, hogy kell! Attól mentsen meg minket a világ, hogy agyatlanok kezében legyen fegyver. Tudomásul kell venni, hogy a fegyvertartás felelősség. Méghozzá óriási felelősség.

 

"(itt arról meg ne is beszéljünk, hogy két vagy több elhangzott lövésnél fültanú legyen a talpán aki megmondja melyik dördült el először, a figyelmeztető, vagy a célzott)"

 

Nyílván egy fültanú esetleg nem fogja megmondani, melyik volt előbb, de egy szemtanú már valószínűleg. Arról nem is szólva, hogy az utána következő vizsgálat során vannak olyan szakértői módszerek, amelyek segítségével ez a kérdés jó eséllyel eldönthető.

 

"A másik pedig, hogy a magánlakásomban - az éjszaka közepén, jogosulatlanul ott tartózkodó és a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt birtokló"

 

Én értem a hozzáállásodat, de mivel a téma komoly, így mindig fogalmazz pontosan! Amit leírtál, az ugyanis még abszolút nem jogosít fel fegyverhasználatra, de még arra se nagyon, hogy egy fakanállal elverd a betolakodót. Ha egyszer oda kerül a sor, hogy a bíróság előtt kell magyarázkodnod, az ilyen átgondolatlan, vadnyugati megjegyzésekkel nem fogsz pozitív hatást elérni a bírónál.

 

Egyébként én is azt vallom, hogy a magántulajdonnak szentnek és sérthetetlennek kellene lennie és valahol legbelűl én is úgy látom helyesnek, hogy ha valaki idegen portára hatol be, akkor számolnia kelljen azzal, hogy ott nem látják szívesen és ennek az érzésüknek esetleg fegyverrel adnak nyomatékot. De a ralitás az, hogy nem itt tartunk, tehát úgy kell megválasztani az eszközöket és módszereket, hogy az eset után is legyen esélyünk a további normális életre.

 

Tehát a mondandóm lényege, hogy ne olyan hevesen! És igenis, tessék gondolkodni cselekvés előtt!