Már a VI.-VII. sz.-ban a japán emisik (barbárok) is ívelt pengéjű kardokkal harcoltak, amelyek a lovas katona kezében sokkal hatékonyabbak voltak, mint az egyenes penge. Később ez az előző pengéjű kard lett a szamurájok jelképe. Korábbi időkben a japánok a lovat csak teherhordóként használták, majd a keleti síkságon nevelt lovaik jóvoltából teret nyert a lovas hadviselés is, pl. 553-ban a koreai Pekcse ország segítséget kért harcaihoz Japántól, elsősorban "nagy mennyiségű lovat és íjat", azaz ekkorra már széles körben elterjedt a lovas harcmodor náluk.