LORENZA FRANCO

                 (1939 - )

            A megszentelt
             visszatérése

Dühödt dogmákkal súlyosulva terjed
a kiábrándultság pánikja újra,
a fortiori elvet minden elvet,
csalás varázslatától ittasulva.

Felfoghatatlan jóslatából enged
a Filozófia, szolgálólány már,
gondolatnak veti alá a tettet
s az Örömhírt hordozva fennen ágál.

A vég mögött csupán illúzió van,
a pápa és a hetek ködvilága,
ügyeskedõk halásznak zavarosban,
a reménytelenséget drogra váltva.

Az etikai kérdés sürgetõ lett,
dönteni kell eutanáziáról,
klónozásról, amely már nem csak ötlet,
agóniáról, szerv-kalmárkodásról,

génkezelt tápanyagokról, kizárva,
hogy újabb Gott mit uns tébolya ölhet,
s ne cáfolja a nemek csorbulása,
hogy várhatók a Napkeleti Bölcsek.

Ez kéretik a filozófiától,
mit Szókratész egy jobb lét hangszerének
tekintett, mentesen utópiától,
s mit nem riaszt gyakorlati kísérlet,

a teológus csûrés-csavarás csak
a kirekesztésnek ad tápot újra,
hódol az istenség rajzolatának
az ész elõtt minden kaput becsukva.

BARANYI FERENC FORDÍTÁSA