P. mester a héber Ámosz személynévről gyártja szokásos naiv etimológiáját. Szerinte a 819-ben született boebodosz egy álomlátás következtében a magyar álom vagy pedig a ’jótékony, kegyes’ értelmű latin almus szóról kapta a nevét.

 

A Bulcsúról szóló topikban a Képes Krónika Berekájának nevéről mutattuk ki, hogy eredetibb formája a Barukh személynévnek. Másik eredetmondánk főszereplőjét a héber berakhah ’áldás’ névvel illették tehát.

 

Az elbeszélés szerint a hunugurusok és a magyarok megszemélyesítőjeként szereplő testvérpár a perzsa földekről kijőve s a maiótiszi ingoványokon túljutva Bereka fiainak a nőit rabolta el gyerekestül, az alán Dula fejedelem két leányával együtt. A szerző az előzőekhez hozzáteszi, hogy a nőrablás akkor történt, amikor az asszonyok és gyermekeik a kürt ünnepét ülték.

 

A kürtharsogás napja (jom truá) egy jellegzetes zsidó szertartás. Felvetődik a kérdés: Dul / Dula fejedelemnek, akinek két lánya a monda szerint ugyancsak az ünneplő sokaságban forgolódott, lehet-e köze vajon a júdaizmushoz, és az erdélyi gyula nem a zsidó hitről tért volna-e az ortodox hitre át, amikor Bulcsú példáját követve megmártózott VII. Konstantin keresztelőmedencéjében? Elképzelhető, hogy a m.dzs.gh.r vezetőréteg kazár hatásra vagy inkább a kazár birodalmi elitbe jutva, immár annak részeként vált júdaistává, s adta fel tűzimádó vallását.

 

Ibn Ruszta adatközlője még azt jegyezte fel: „A m.dzs.gh.r-ok tűzimádók.” Ha elfogadjuk a 870 körüli időpontot Dzsajháni tudósításának idejéül, és a 880-as évek elejét a kabarok csatlakozására terminus ante quemként, akkor Árpád meghódolása feltétlenül e két dátum közé lenne helyezendő. Ehhez persze feltételeznünk kellene, hogy Ibn Ruszta és Gardízí tudósítása a Kijev–Don környéki m.dzs.gh.r nép egészére s nemcsak a közrendűekre értendő.

 

Egyelőre a 880-as évek legeleje látszik biztosabbnak mint olyan időpont, amelyet követően a Kazár Birodalomhoz történő csatlakozás a kijevi magyarok részéről már nem jöhet számításba. Egyúttal megfontolásra érdemesnek látom azt a nézetet, amely szerint a DAI szó szerinti értelmezésétől eltérően nem Árpád, hanem Álmos kapta volna meg valójában az „arkhóni” címet a kagántól, és a császár a fiatalabb uralkodót csak valami egyéni szimpátia alapján helyezte volna előtérbe. (A Nikétasz Szklérosz-féle hadi vállalkozás és a dunai-bolgár kagán leverése okán?)

 

Megerősíti ebbéli gyanakvásunkat az említett tényező, hogy Álmos már héber személynevet viselt. Eszerint a m.dzs.gh.r vezetőréteg még Kijevben, Álmos udvarában (PVL: „на горе, ныне зовущейся Угорской, где ныне Олмин двор”) vette volna föl a X. század második feléig őrzött zsidó vallást.

 

Érdemes lenne elgondolkodni rajta, miért éppen az erdélyi m.dzs.gh.r gyula lányát, Saroltot vette nőül az ugyancsak kikeresztelkedő – bár édesatyjához hasonlóan egyszerre talán más isteneknek is áldozó – Balkh (Waic) m.dzs.gh.r király.