A középkori várépítészetünk egyik leggrandiózusabb objektumát jelentő Salamon-torony mindannyiunk által ismert, de azért akadhatnak részletek, amik érdeklődésre tarthatnak igényt.

 

A tatárjárást éppen hogy túlélt Árpád-házi IV. Béla király parancsára az ország több pontján emeltettek olyan tornyokat, amelyek az uralkodói családot huzamosabb ideig oltalmazó falai közé fogadhatták, egy újabb mongol veszedelem idején. Ilyeneket pl. a nyugati határszálről Dévény várából ismerünk, de az ország új fővárosának kijelölt budai Várhegyen is alapoztak.

 

A várépítés érdekessége, hogy először a királyné, Laszkarisz Mária építkezéséről szólnak a megfakult oklevelek. Az írás kihangsúlyozza, hogy a fenséges úrnő a saját vagyonából emeltette a hegytetőn azt a várat, ami a veszprémi apácák biztonságos elhelyezésére fog szolgálni. Tehát fennt a jól védhető sziklacsúcson!

 

Ellenben a Dunára néző magaslaton a király utasítására rakhatták le annak a szabályos hasáb alakú toronynak alapjait, ami öt lakószintjével fogadta magába az uralkodói családot és kiséretét. Legjobban támadható két oldalán {észak és dél felől} éllel ellátott sarkai voltak. Itt a kőfal vastagsága elérte a 9 métert!!!

 

A tornyot kőfalak határolták különböző gazdasági helyiségekkel benépesítve.

 

Eredeti arculata és alaprajza: