Gyulafehérváron van egy nemzeti múzeum-szerű épület; az egyik fele komplett lapidáriumnak néz ki, valójában tele van gipszből készült "római" emlékekkel. 2001 táján, amikor ezt láttam, nem is akadtam fönn rajta, mondván, illusztrációként rakták ki őket. Az egyik ilyen műremek pl. kimondottan ismerős volt, Gorsiumban van meg az eredetije. A román idegenvezető nyitotta föl a szemem: azok ott mind a dicső Dácia emlékei voltak, s még ma is napjában többször dob föl a föld ilyeneket. A magyar vezetőnk szerint külön gyárban állították elő ezeket, de mívelt' ember nem ad a kósza pletykákra..:)

Hanem a múzeum második fele sem volt kutya. Az erdélyi fejedelemség története egy helyre volt besűrítve, Traianus meg Horia és Closca közé, a teremben ott volt maga Vitéz Mihály és a lova, tán' nem is életnagyságban, hanem valamivel méretesebben. Az egyik vitrinben azért elhelyeztek egy fekete-fehér képet Bethlen Gáborról, a szöveg mellette románul volt, nem értettem, hogy miért. Bőkezűen bánt a pópákkal, annyi tény..:)