Kislányok !

Megint vacakol a netem, ezért gyorsan-gyorsan, amíg még van, megírom, hogy:

Nagy kő esett le a szívemről…

Éppen ezért, amit tavaly (- jogos fölháborodásomban-  kotkodácsoltam, hogy nem megyek többet vissza dolgozni az egyetemre, mert csak helyettesítési pénzt fizettek, és nem egyedi szerződést kötöttünk, )  maradjon közöttünk, mondhatnám, legyen a mi édes titkunk, sőt, szerintem, felejtsük el…

Igaz, most is csak helyettesíteni fogok, de azóta nagyot változott a világ, (ugye?)

Egy közszolgai nyögdíjas, örüljön, hogy luk van a …………. merkelőtűjén…

Tehát, júniustól bevonulok a munkatáborba.

Ha esetleg, addig nem találkoznánk