Alföldi Géza

Krisztus Pilátus előtt


A helytartói tanácsházban
átkot üvöltő, röhögő tömeg.
A betlehemi ács lázadó fiát
ma ítéli el a római követ.

Bársony trónusán Pilátus székel
Ma bírói terem az oszlopos csarnok,
hol zene szólt, tánc volt, dévaj mulatás
tegnap, mert mulatott az idegen zsarnok.

Körötte állig fegyveres katonák
Idegen hatalom gyűlölt népe
De ma boldog a gyáva, leigázott tömeg,
mert halál vár Krisztus koronás fejére

Ki értük küzdött, a nyomorultakért,
a nyomorultak ma halálra várnak.
Csapzotthajú, piszkos söpredék
zengi kórusban a tenger hazug vádat.

„Isten fiának vallotta magát!”
Hogy megváltani jött, ma vádak vádja!
S hogy elesett szegényekért szólott
ezért keresik őrjöngve halálra.

Fehér köntösét szennyes kezek tépik
Tövis korona áldott homlokára,
s ki a legtisztább ész, ma vörösen
ráterül a bolondok palástja.

Pilátus ül. Krisztus ott áll szemben.
Szelíd arca a végtelenbe réved.
A szenny, a bosszú aljas rohamán
nem ér fel hozzá a bűn s a vétek.

Tiszta és szent, de vesznie kell mégis,
mert így kívánja garázda gyűlölet.
Kint őrjöngve készítik százan
a keresztet, kötelet, dárdát, követ .

S a tömeggel ordít, aki tegnap hitte:
ki tegnap még várta, érte fázott.-
mert jól mocskolnak, jól szennyeznek
Az Írástudók és Kajafások.

Krisztus csak áll. Ha halk szava szólal,
az örök rendelés rezdül meg benne,
s mint keselyük közt a sasmadár,
szárnyal az égig tisztán a lelke.

Pilátus szólal: „Én most mit csináljak
a te néped vádjai ellenében!?”
-„Az én atyám az égben lakik,
s ez a nép itt, nem az én népem!”

„Istenkáromló” -Hördül fel a tömeg!
„Fajtáját tagadja!...Halálra vele!
A messzi nagy úr, s önnépe ellen tör,
szennyez szava, piszkol tekintete!”

Pilátus ítélt: „Kezetekbe adom!”
Ezer arcon a bosszú lángja lobog.
Júdás, a Kufár s az Írástudó győzött.
De Krisztus csak áll, s megértőn mosolyog!

Uram, ha maga az Isten állna itt,
kiben hiszel, s mennyei Atyád,
kár a szóért, az sem tudná ma itt
elhitetni a szavai igazát!

Itt vér kell, Krisztus, a te véred, Uram;
a halálod kell, húsod, harci lelked,
mert egy kufár csaló sem feledte el, hogy
a templomból egyszer korbáccsal kiverted!

S köszönöm Uram, hogy nem rimánkodtál,
Krisztus voltál, jobban, mint előbb.
S hogy Isten Fia vagy, most láttam igazán,
Mikor ott állottál Pilátus előtt!

_{^{Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt}}