Ha már hsz-eztünk a 16. sz. utolsó negyedének nagyvezíreiről, akkor említsük meg röviden az uralkodót, III. Murád szultánt is (ur. 1574-1595).

Azért csak röviden, mert olyan túl sok emlékezetes dolog nem fűződik a nevéhez: hadjáratokat személyesen nem vezetett, elődjéhez, II. Szelimhez hasonlóan élete nagy részét a háremben élte le az édes ciprusi borok és a szép háremhölgyek élvezetének hódolva.

Az államügyekkel nem szeretett foglalkozni, helyette vezírei és a háttérből Safiye nevű felesége kormányzott.

Uralkodása első felében Szokollu Mehmed pasa vette le róla az uralkodás terheit. A szultán nagyon fel is háborodott a Szokollu meggyilkolása miatt, no nem azért, mintha sajnálta volna a bosnyák óriást (Szokolovics állítólag mintegy 2 méter magas volt), hanem azért, mert drága idejéből az államügyekre is kellett valamennyit áldoznia...

A háttérből két velencei származású nő gyakorolt nagy befolyást rá:

édesanyja Nurbanu szultána (eredetileg velencei nemesasszony, Cecilia Venier-Baffo), majd egyre inkább eslő felesége, Safiye (eredetileg Sofia Baffo).

 

Uralkodásának főbb külpolitikai eseményei:

 

1578-1590: sikeres háború a perzsák ellen (óriási anyagi ráfordítás és emberáldozatok árán csekély értékű, terméketlen tartományok megszerzése)

1581: békekötés a spanyolokkal

1585-től: háború a portugálok ellen a Perzsa-öbölben és az Indiai-óceánon.

1593: a "hosszú háború" kezdete az osztrák Habsburgokkal.

 

Kereste a kapcsolatot Angliával, akik a spanyolok elleni háborúra próbálták rábeszélni őt, ill. feleségét.

 

Bár uralkodása alatt még nem érték látványos kudarcok a birodalmat, a hanyatlás mind katonai, mind gazdasági és politikai vonalon már határozottan megkezdődött.

 

Az ő uralmával kezdődött el az a mintegy nyolc évtizedes korszak, amit az oszmán történetírók kadinlar szaltanati-nak, azaz az asszonyok szultánságának hívnak, arra utalva, hogy az 1658-ig terjedő időszakban igencsak megnőtt a hárembeli klikkek és azon belül egyes erős akaratú asszonyok befolyása a politikában.