További alapismeret.
2. Öntözési rend
Az öntözési rend (irrigation scheduling) a víznorma és a öntözési forduló meghatározását jelenti, mely termőtájanként, növényenként, talajtípusonként, öntözőgépenként változik. Kialakításának célja a vizet olyan gyakorisággal és mennyiségben kijuttatni, hogy a növények terméscsökkenése, minőségromlása megelőzhető legyen. Tervezése nem hagyatkozhat a termelő érzékszervi megállapításaira vagy több éves rutinra. Az öntözés időpontjának és a víz mennyiségének megállapításához mérések, számítások végzése szükséges.
Az evaporáció a szabad talajfelszín párolgása, mely függ a hőmérséklettől, a levegő mozgásától és páratartalmától, fizikai folyamat.
A transzspiráció a növény párologtatása mely szintén függ a fenti tényezőktől, de a változása azokkal nem lineáris mivel a növény légzőnyílásai segítségével szabályozza saját vízleadását. Folyamatait nemcsak a légköri, hanem biológiai tényezők, valamint a talaj jellemzői is jelentősen befolyásolják. A transzspiráció mérése szántóföldi körülmények között igen nehézkes, ezért a növény vízleadását a hasonló körülmények közötti evaporáció megállapítása és növényenkénti módosító tényező alkalmazásával próbálják meghatározni.
Az evapotranszspiráció (ET) a növényállomány párologtatása, egyenlő azzal a vízmennyiséggel, amely pára formájában hagyja el a növénytermesztési teret. A ET értéke magában foglalja a teljes, legalább 1 ha nagyságú növényállomány vízfogyasztását, amennyiben a növények fejlődése, növekedése nem korlátozott a nem kielégítő vízellátás (többlet, vagy hiány) miatt, az állomány egészséges és elegendő tápanyag áll rendelkezésre. Amennyiben a növények teljesen takarják a felszínt, úgy a talaj párolgása összevetve a növényzettel elhanyagolható, értéke 5 % alatti. A kijuttatandó öntözővíz mennyisége az utóbbi esetben egyenlőnek vehető a transzspiráció, a növények párologtatási értékével.
Magyarország a kontinentális éghajlati zónába tartozik, melynek jellege az utóbbi időszakban erősödött. Ez a hőmérsékleti szélsőségekben, a "kis" esők számának, a csapadék mennyiségének tenyészidőszakon kívüli növekedésével jellemezhető.
A potenciális (energetikailag lehetséges) evapotranszspiráció (PET) évi összege hazánkban - Thornthwaite módszerével számítva - mintegy 600-720 mm, de ingadozása 400-1100 mm közötti, a tenyészidőszakban értéke 560-630 mm között van. Az 1990. év tenyészidőszakában a CERES MAIZE modell által számított értékek a 4. ábrán láthatók.
4. számú ábra
Kukorica potenciális evapotranszspirációs értékei az 1990. évben, Látóképen
(Huzsvai, 1995)
A csapadék területi és időbeli eloszlásában igen nagyok a különbségek. Az Alföld közepén (Szolnok) az átlagos évi (az 1901-1950 évek adatai alapján) csapadékösszeg 524 mm, a legnagyobb értéke 713 mm, a legkisebb 302 mm. Tenyészidőszakban az átlagos évi csapadékösszeg 302 mm, legnagyobb értéke 478 mm, legkisebb 115 mm.
A PET és a csapadék mennyiségét összevetve látható a tenyészidőszak nagy vízhiánya e térségben. Ehhez járul, hogy a téli félév csapadéka a talajfelszín fagya, valamint a gyors hóolvadás és az ebből következő elfolyás következtében nem hasznosul teljes mértékben.
A légköri szárazság - a levegő relatív nedvességtartalma 30 százalékra, vagy ez alá süllyed - leggyakrabban júliusban és augusztusban tapasztalható, évente átlagosan 10-15 alkalommal fordul elő, naponkénti tartama 3-5 óra és többnyire 2-5 napig tart.
Az Alföld évi középhőmérséklete 10-11 C, az évi átlagos periodikus ingás 23-24 C, a hőségnapok (max. 30 C) száma 22,5 (Püspökladány) (Magyarország éghajlati atlasza, 1970).
Öntözési szakkifejezések:
Öntözővíz szükséglet: a növény vízigénye az öntözési idényben a kívánt gazdasági cél eléréséhez a természetes csapadékon felül (mm, m3/ha).
Öntözővíz adag: a növény vízigénye az öntözési fordulóban a kívánt gazdasági cél eléréséhez a természetes csapadékon felül (mm, m3/ha).
Öntözési forduló: az adott szakasz öntözésének kezdetétől a következő öntözés kezdetéig számított, vagy eltelt időszak hossza (nap).
Számítása:
Öntözési idő: az öntözési norma kijuttatásához szükséges időtartam (óra).
Számítása:
Intenzitás: adott területre időegység alatt kijuttatott víz mennyisége (mm/óra).
Példa: a szórófej vízszállítása 1560 l/óra
a szórófejek kötése 12 x 18 m
az intenzitás =
mivel 1 l víz 1 m2-en 1 mm vastag réteget képez, így a fenti mennyiség azonos 7,2 mm/óra intenzitással.
A nemzetközi irodalomban a fenti meghatározást application rate néven említik és az intenzitás fogalma alatt a cseppek becsapódáskori energiáját értik.
Öntözési norma: az adott öntözési szakaszban egy alkalommal kijuttatott víz mennyisége, mely tartalmazza a veszteségeket (pl.: párolgás) is (mm, m3/ha).
Idény norma: a növény vízigényének kielégítéséhez szükséges vízmennyiség az öntözési idényben, mely tartalmazza a veszteségeket (mm, m3/ha).
Az öntözés időpontja az időjárási viszonyoktól (napsugárzás tartama, a levegő hőmérséklete, relatív páratartalma, a szél sebessége, csapadék mennyisége), a talajban rendelkezésre állóvíz mennyiségétől és a növény igényétől függ. A szemiarid és szubhumid klímán viszonylag gyakori a csapadék az öntözési idény során, melyet számításba kell vennünk. Az 5 mm alatti egyszeri csapadék érdemben nem befolyásolja a talaj víztartalmát.
A szántóföldi kísérletek azt mutatják, hogy a különböző növények nedvességoptimuma eltérő. Ez azt jelenti, hogy a maximális szárazanyagot eltérő víztartalom esetén tudják termelni. Amennyiben ismert ez a pont (nedvességigény NI), akkor ez alá nem szabad a víztartalomnak csökkennie. A legtöbb esetben a DV 50 %-ban adják meg ezt az értéket.
A 4. számú ábrán látható, hogy a szabad talajfelszín párolgása is jelentős, meghaladhatja a 4 mm/nap értéket (április-május időszak). Az ET csúcsa eléri a 6 mm/nap értéket, de nagy időszakos csökkenések is láthatók júliusban is. Látható, hogy a vízfelhasználás nem tervezhető mechanikusan, azonos napi párolgással számolva, ehelyett összegezni kell az ET napi értékeit, és ennek megfelelően dönteni az öntözés időpontjáról.
Különösen fontos ez az állandó telepítésű mikroöntöző rendszereknél, ahol nem kell számolni munka-, üzemszervezési problémákkal, az ET alacsonyabb értékének megfelelő kisebb mennyiségű víz adagolása könnyen kivitelezhető, a napi ET dinamika könnyen követhető.
|
