Már réges-réges-régtől rájöttem, hogy egyedül nem megy.
De mindenki tehetőssége és tehetsége szerint vegye ki a részét, mi nem ám csak amolyan fájdalom részvét, hanem rész vétel. Én részt veszek és vettem vetettem. Olyan vétel, ami ingyen van, és még csak nem is - amolyan kicsinyke sejtekként sejtitek - mennyi minden gyönyörűséget kaphattok. ;-)
Na jó befejeztem a reggeli igehirdetést. :-((
Azért ez még idekéj(lj!!!!)vánkozik. Ide vánszorog.
(Én nem találtam a megzenésített igazán átható formát, de az én kis lélkemnek, meg a Tiéteknek is tanál jót tenne, ha van aki valaki idetenné.)
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.