Nem tudom, nekem, mint Sawyer-fannek nem volt meglepő a dolog és nem is bántam egyáltalán.

A 3. évad végén szerintem már látszott, h ebbe az irányba fog menni a karakter: miután megölte az Igazi Sawyert, nem volt a továbbiakban mihez ragaszkodni görcsösen és onnantól kezdve egyértelmű volt, h a szigetes társai lesznek azok, akikért kiáll mindenáron. Sawyer sohasem volt valaki, aki túl nagy önbecsüléssel rendelkezett volna, viszont nekem az is nyilvánvaló volt, h bár nagyon nehezen enged közel magához valakit, ha ez megtörténik, akkor viszont bármit megtenne azért az emberért. Nem tudom, nekem annyira érezhető volt, h ezek az idióták nagyon sokat jelentenek neki, és ha megkapja rá a lehetőséget, pontosabban, ha valakitől megkapja azt, ami egész életében hiányzott, a teljes elfogadást, akkor képes egy olyan életre, mint amit a Dharmaville-ben élt.

Igen, nekem az sem egy annyira légből kapott ötlet, h Sawyer mindig is erre a kispolgári idillre vágyott, mert szerintem valóban arra vágyott. Csak mindig úgy gondolta, h ő erre nem érdemes. És nem képes. Ő ezt nem kaphatja meg, mert rossz ember. De abban a pillanatban, hogy valaki úgy gondolja, hogy nem az, hogy vannak, akik megbíznak benne, akkor ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. Nem tudom, nekem már nagyon régen, úgy a 2. évad környékén volt egy olyan gondolatom, h ha mindennek vége, akkor Sawyer teljesen jól el lenne egy amerikai vidéki kisvárosban (pl. Jericho ;), ahol valami boltot vezetne, ha kellene beszállna a helyi rend fenntartásába, és egyfolytában morogna, de közben a fél karját odaadná azért a közösségért. Hát, a Lost pontosan ezt csinálta meg, csak a Szigeten :)))

Szóval szerintem teljesen logikus fejleménye volt LaFleur az előző négy évadnak, mégha lehet h LaFleur nem is olyan izgalmas, mint Sawyer.

Valószínűleg nekem ezért nem volt egy pillanatra sem LaFake az egész történet, hiába lett volna a párhuzam az O6-tal. Valahogy teljesen más volt az egész kicsengése, és végül arra jutottam, h ez valószínűleg azért lehet, mert teljesen más előzmények után jutott el a két csoport abba a helyzetben, h végülis hazugságban kell élniük. Jackék szvsz azért voltak olyan nyomorultak, mert tudták, h ők valójában nem a Szigeten maradottakat védik, hanem csak saját érdekeik miatt hazudnak, míg a Szigetesek tudták, h ők mindent megtettek, h a többieknek jobb életük legyen, náluk nem volt bűntudat. Így náluk nem éreztem azt, h hazugság lenne az a három év, amit a dharmásokkal töltöttek.