jahorka
2009.05.17
|
|
0 0
1560
|
Fodor András:
TESTED KENYERÉN
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad vélem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.
Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amiért pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.
Mert nem ott volt a kezed,
hogy megtaláltalak,
te nyítottad ki értem
magányosságodat,
és nem lopás ,nem önzés
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.
Mig ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosaraként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.
Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
mig testünk kettős vérköre
forog, szoríts,ne félj.
Mit ér a léten -túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán,-nekünk
már nem kell más világ.
|
|