Törölt nick Creative Commons License 2009.05.14 0 0 231
Ági kétszer engedte el a füle mellett, hogy időpontot egyeztetnék vele, ugyanis megbeszéltük hogy melyik héten fogom meglátogatni. Először még írtam neki egy mailt, amire válaszolt és úgy csinált, mintha az előzőről lemaradt volna, de amikor másodszor játszotta el ugyanezt, akkor úgy döntöttem: ennek a barátságnak vége.
Nem csak a barátságnak, a kapcsolatnak is.
Nincs tovább.
Gondolkodtam azon, hogy megköszönök neki mindent, mert valamikor nagyon sokat jelentett nekem, aztán elhessegettem a gondolatot. Teátrális lenne, nem jellemző rám, inkább a csendben elmaradás, még ha nem is szeretem a lezáratlan ügyeket.
Úgy veszem, hogy ez nem volt ügy, ergo nem kell lezárni sem.

Egy számomra sokkal kedvesebb hölgyismerőstől is a napokban szakadok el.
Tőle nehezebb, vele sokkal bensőségesebb volt a kapcsolat.
Előveszem a hibáit, amikor rámjön hogy hiányzik.
Nem a közösen megélt szép dolgokra emlékezem, hanem arra hogy vakon hisz egy politikai képződményben, hogy néha rájön és akkor felmondja a médiában sulykolt lózungokat, hozzá dühöng is egy kicsit, hogy súnyűn eszik és közben a bal könyöke mindig az asztalon van, hogy amikor nincs kedve, akkor nem veszi fel a telefont és ez elég gyakran előfordul, hogy néha sumákol, pedig egyszerűbb lenne egyenesnek lenni, hogy sokkal vastagabb, mint amit én szeretek, hogy nem esett jól a csókja, hogy gyakran forwardol idétlen körleveleket, pedig tudja hogy utálom.
Hogy akkor miért foglalkozom vele mégis?
Mert szeretem!!!!! :-)