Mit értesz azon, hogy kiejtési szabályok? Az angol anyanyelvű diákoknak több gondot okoz leírni a saját nyelvük szavait, mint magyar sorstársaiknak. Úgy tippelem, a köznyelvi ejtésben felnőtt magyar diáknak a legtöbb baja a toldalékok illeszkedésének jelölésével meg az ly-nal lesz, néhány szó rövid mgh-jával, amit valamiért mégis hosszúnak írunk, amik apróságok a zűrzavaros angol helyesíráshoz képest. Középiskolában már az összetett szavak kötőjelezéséhez kötődő macerákkal kell riogatni a gyerekeket, meg hogy melyikek számítanak összetett szónak egyáltalán (ezt a problémahalmazt egy angolnak nem is próbálnám meg összefoglalni), mikor térforma és mikor közigazgatási terület a Margitsziget, hogyan toldalékoljuk Babits Mihály családnevét és ha a több tagból álló földrajzi nevekhez -i képzőt teszünk, akkor melyik kezdőbetű lesz nagy. Ehhez képest amióta az angol helyesírás nagyjából megszilárdult, az angol mgh-rendszer már több nagy átalakuláson ment át, úgyhogy ma egy adott hangzónak jópár jelölési lehetősége adódik. Nem véletlen, hogy a 'buszmegálló' szó második és harmadik mgh-ját, amelyek az angolban is megvannak, az említetted átírás egy elég ritka, de épp ezért egyértelmű jelöléssel adja vissza. Más kérdés, hogy nekünk, akik (gondolom) azért alapvetően az írás útján közelítettünk az angolhoz, könnyebb dolgunk van egy "új" szó kiejtésekor: */fi:k/ az lehetne *feek, *feak, *fiek legalább, de *feak az valószínű */fi:k/. Nekem speciel ma is gondjaim vannak egyes latin eredetű szavak kiejtésével, amikkel főként írásban találkozom (leginkább az i-kkel, director, finite, ha ismerős a probléma...). Arra meg, hogy a 'meshup', 'sendoff' stb. féle összetételekben hova esik a hangsúly, egyszer olvastam egy kifejtést egy angol hangtani kézikönyvben, de annyira bonyolult volt, hogy nem sikerült tisztán átlátnom. Az angolul tanulóknak úgy tudom általában megtanítják az angol beszédhangok IPA-jelölését és csak nyernek vele, ha tényleg meg is tanulják.