Egy másik szemlélet szerint meg már a kommunikációval is baj van. Vegyük pl. a NATO radar ügyét. A támogatók egyik érve, hogy X milliárd Ft-os beruházást visz Pécsre. Na ja. Ennek 95%-a olyan eszköz, amit az amcsik gyártanak és a NATO szerzi be, a maradék 5%-ot meg a kartelező osztrák-német útépítők nyúlják le. És akkor a pécsi megkérdezi: de mi marad Pécsnek? De mondhatnám a villamosbeszerzést is ... aminek a "léjét" a korrupt Siemens vihette haza.

Drogellenes szakemberek évek óta kérik: a rendőrségi hírekben ne azt mondják, hogy X millió forint értékű heroint fogtak a vámosok, hanem hogy Y ember halálát okozó mennyiséget.

A pénztől, pláne ha nagyon sokról van szó, ugyanis hajlamosak vagyunk rögtön pozitívan látni olyan dolgokat, ami tulajdonképpen nem az. A mai gazdasági válságban pl. a szívemnek mégoly kedves főtérépítési projekteket is úgy lehet lefordítani: milliárdokat költünk flancra. Miközben a kerékpárutas pályázatokat leállítják. Pedig annak nagyobb munkahelyteremtő hatása van, mint egy szökőkútnak és díszburkolatnak. És a hír mégis mi mind a kettőnél: Z millió Ft jött a városba ...

Szóval ez több pusztán "hova megy" vizsgálatnál ... de igen, igazad van ... azt is nézni kell, hogy mire, kinek a hasznára ... egyszeri értékteremtés, vagy termel, újab forintokat hoz-e?