Nahát, az intézménynév hasonlóan új tünemény, mint a betűszó (a XIX. században még változó formában, jellemzően kis kezdőbetűvel írták és nem érezték valódi tulajdonnévnek őket). A csoportokat meg legtöbbször a tagjaikat jelölő szó képzős alakjával jelöljük, régen még inkább így volt. Elég közelinek (sőt azonosnak) érzem az említett típust, amikor népcsoportok államról, helynévről kapták nevüket: francia, japán, morva, muszka, portugál, rác. A középkorban a szerzeteseket néha a rendjük, végső soron a rendalapító nevével jelölték: a domonkos rend tagja domonkos, az Ágoston-rendi ágoston (> aggastyán) (bár belátom, hogy ezek másképp is értelmezhetők). Ilyesmi lehet a finánc etimológiája (mert elsődleges nyilván a szervezet volt). A barkóknak nevezett néprajzi csoport tagjait a Barco-huszárezred miatt hívták így (ahová a férfiakat sorozták közülük), de ez a fejlődés is értelmezhető mint < Barkó 'Barco-huszárezred' vagy mint jelentéstapadás, < Barco-huszár. A Turul Szövetség tagjait a Horthy-korszakban tudom hogy hívták turuloknak. Új a szeku mint 'biztonsági őr' (mert valamilyen "Security"-nél dolgozik). Nem köznevesülés, de csoport > tag jelentésváltozás: cimbora: ered. 'alkalmi munkaközösség'. Még gondolkodom és megnézem a TESz-t, de lehet h mások tudnak ezeknél jobbat.