Pearse Hutchinson
KELTA ÖNTUDAT

A nyolcvanéves Bartley Costello
egy konyhaszéken ült ezüstszürke tweed-öltözékben,
carraroe-i háza előtt, közel a tengerparthoz,
szájában pipa, porter sör a bakancsa mellett:

"Húsz éve nem eszek mást, mint tengeri csigát,
mit szikláról szedek saját kezemmel,
maga negyedannyi, mint én, ha csigát enne, bízvást
megérné ezt a kort, ugyancsak jó erőben."

Északi Falnál, a Liverpool Bárban,
útközben gyermekeihez menet,
egy öreg rámnézett, aztán a sűrű
dublini sörre. A sötét pohárra mutatott:
"Is lu i an Ghaeilge má an t-uisce sa ngloine sin."¹

Egy javakorabeli férfi, Beartle Confhaola,
terelve a gulyát pipacs- és sziklamező közt,
át a napverte carnai kvarchomokos dűlőn,
a hetykén lesajnáló idegennek felelt így,
apró fekete marháira mutatva:
"Ezeknél jobbat sehol sem talál!" A szomszéd
ivóban egy helybéli szólt a városinak:
"Labhraim le stráinséiri. Creidim gur chóir bheith
ag labhairt le stráinséiri."² Mint aki büszkén mondja:
"Sziklamezőből gyümölcsöst neveltem,
bougainvillea kúszik a szénakazlamon."

A vörös homokparton egy dublini turista
tüzifát keresve egy csónakroncsra akadt,
már kezdte kitördelni a bordákat, amikor egy
arra menő öreg, fejét csóválva rászólt:
"Aa, a mhac: ná bi ag briseadh báid."³

Nyugaton a sziklamezőn az alacsony falak
sikált fehérek, szépek. Takaros
köveken át a réseken szabadon jár a szél.
Keresztülnézve rajtuk, látni a kék napot.
De keletibb vidékre érve,
magasabbak a falak, szürkék,
mocsok-szürkék. És eltűnnek a rések,
a falakon keresztül mit se látni.

Végül is a városba térsz be.
Gyönyörű ott - a halványzöld Corrib ívelt
hídja alatt lazac sütkérezik - de ronda is,
mert a sok boltos úgy néz az emberre, ahogy
Bartley Costello és Beartla Confhaola, hisz ők
írül beszélnek és csigát esznek, kis fekete
marhát nevelnek, és lenéznek minket,
csupán amért idegenek vagyunk.

Fodor András fordítása

^{1 Ritkább már az ír nyelv, mint a víz e pohárban.
2 Beszélek idegenekkel. Azt hiszem, helyes, ha szólok az idegenekhez.
3 Jaj, fiam, sose apríts fel csónakot!}

 

^***

 

 

Patrick Kavanagh
Eposz

 

Oly fontos helyeken éltem olykor,
Ahol nagy dolgokról határoztak,
És vasvillával vitatták, kié
Legyen a senkiföldjén a kősor.
"Dögölj meg", ordították Duffyék.
Az öreg McCabe a rámeredő
Vasak elé csupasz mellel lépett -
"Így menetelünk a kősor előtt."
És ezévben Münchenben is történt
Valami. Melyik volt a fontosabb?
Ballyrush és Gortin ügye már-már
Elégtelennek tűnt; de Homérosz
Sugott: helyi pör volt az Iliász.
Mi fontos, mi nem, tudják az istenek.

 

Kabdebó Tamás fordítása

 

***

Seamus Heaney

 

PARTVONAL
Shoreline

 

Egy kanyar még, egy emelkedő
Country Downban, s a tenger ott
Surrog, ott terül szét egy
Sövény mögött. Vagy szürke

Meder fogad, tócsái: halak
Halott szeme. Árapály
Szétszórt gödrei vonulnak
Földekig, legelőkig.

Antrim körül és nyugatnak
Kétszáz mérföldre Mohernél:
Bazaltok sorakozója.
Óceán és csatorna

Tajtékzik, ahogy Írország sörét
Fürtjeit éri. És fogadják
A sziszegő behódolást a partok
Wicklow-n s Mayón túl.

Fogadj el minden percet. Az ár
Ott kutat, kavarogva,
Minden föld, szikla
Tövében, kavicsos szegélyen.

Fülelj. A dánok, domboruló
Fekete héjával a vitorkán?
Vagy a fémcsendítő normannok?
Vagy vesszővázas vászoncsónakok

Huppannak magasan a partra?
Strangford, Arklow, Carrickfergus,
Belmullet és Ventry
Áll, ottfelejtett őrszemek.

 

Tandori Dezső fordítása

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

^{Forrás: TÖRT ÁLMOK - Ír költők antológiája, Kozmosz könyvek, 1988}

^és

^{Seamus Heaney versei, Európa Könykiadó, 1980}

^{Fotók: saját}