BlackMW Creative Commons License 2009.05.05 0 0 1680
Egymással szemben

Ott, ahol mély barázdák szelik át a homlokokat,
Ahol, kecskekörmök borítják a Balaton-menti partokat
Ott vársz rám. Mint egy hajóra, ami vissza sosem tér.
Ott várok rád, mint egy cölöpre, amihez kikötni nem lehet.
Ott állunk, törékeny naplementébe burkolózva,
Kitéve hullámok játékának a sárga fényben:
Hogy csapódnak a partokhoz, a küzdelmet sosem feladva,
Mint mi, akik valószínűtlenül állunk most egymással szemben:
Karnyújtásnyira, de szakadékkal lábunk előtt,
Lábujjaink közé nyomódott mélyszürke iszapban.
Otthon vagyok és távol nagyon az otthonomtól,
Miközben félni kezdek riadt szemeid láttán:
Pont akkor veszítelek el, mikor a legközelebb vagyunk - Egymáshoz.