Szekbán bölük: eredetileg a szultán vadászebeinek gondozói, de a XVI. században már a janicsárok egyik alegysége. II. Mehmed szultán alapította meg. Egy lovas és harmincnégy gyalogos alakulat alkotta, nevüket megtartották a janicsárságba való beolvasztás után is. A 65. janicsár dzsemáet neve volt a szegbán és muskétásnak képezték őket. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 146. o. 49. lj.

Szekbán: 1. "falkamester", "kutyapecér" 2. a 65. janicsár dzsemaat neve, muskétásnak képezték őket. 3. „Rendkívüli megbízottakat menesztettek a birodalomba pénzzel és zászlókkal, miközben a helyi tisztségviselők utasítást kaptak, hogy a hivatásos zsoldosok közül jelöljenek ki csapatparancsnokokat (bölükbasi), és föléjük egy vezetőt (bas bölükbasi). Ezek a megbízottal együtt bejárták az illető területet és önkénteseket toboroztak. Egy-egy zászló alá rendszerint 50 (néha 100) embert gyűjtöttek, akik felszerelkezésükre a központi pénzből mintegy 10 havi zsoldnak megfelelő összeget kaptak, és előre átadták nekik a szerződött időre járó illetményt és élelmezési pénzt. Ezek a – szekbánnak vagy szarudzsának nevezett – katonák egyaránt lehettek lovasok és gyalogosok, s legfőbb fegyverük a puska volt. A megbízatás lejártát a szultáni zászlók visszavonása jelezte. (…) A pasák és a bégek szintén megszervezték a maguk állandó szekbán csapatait, s bár ezáltal értékes katonaságot adtak a birodalomnak, az ellátásukra kivetett rendszeres sarcokkal óriási terheket raktak az adózók vállára. (…)1687-ben 4–5 ezer szekbánt fogadtak fel. (Ez a szám legalább megduplázandó, ha a katonai vezetők szekbánjait is beleszámítjuk.)” B. G. H. E. H.: A török hadsereg aloldal.
  „Ennek a ruhadarabnak a neve szolak-ing, de ilyet viseltek a pejkek (peyk = kengyelfutó), és vadászat idején a szekbánok is.” A leírását lásd a szolak címszónál. B. G. H. E. H.: Szolakok II. aloldal