Jó szerencsét!

 

Pont egy jogász tanonc NE mondja, mert álságos:

"Nekem az a véleményem, hogy nem dolga egyik egyénnek sem, hogy ítélkezzen a másik felett,..."

 

Nincs abban semmi, hogy elismerjük a hazugság az hazugság. Ezt megtenni és komolyan gondolni már nehezebb.

 

Tisztában vagyok azzal, hogy van un. kegyes hazugság, de ettől ez még hazugság. Annyi a különbség, hogy megbocsátás és/vagy köszönet jár érte. De ettől még hazugság.

 

Szoktam a saját a portámon sepregetni, az átlagosnál többször. Alapvetően csak olyan ügyekben érvelek, ahol nem koppinthatnak az orromra, hogy "...ejnye-bejnye te is hibás vagy...".

 

Szacsát elég nehéz hazugságon kapni, mert nem tesz ilyet, még akkor sem, ha a könnyebb út az lenne, ezt láthatjátok, olvashatjátok. Ha mégis megteszem, nagyon ritkán (mert senki sem tökéletes és nincs igaz ember), akkor utólagosan bocsánatot kérek és szükség esetén "megfizetem az árát". Általában magamat buktatom le, bár volt úgy, hogy más előbb megtette (igaz nem emlékszem ilyen konkrét esetre, hacsak a duplarandit nem így fogjuk fel).

 

Az én értékrendbe csak kivételes esetben fér bele a hazugság, legyen az kegyes, vagy sem. Az, hogy valamiféle álságos tapintattól vezérelve nem nevezzük hazugságnak a hazugságot, zavar.

 

Mondjátok, hogy a világ nem fekete és fehér. Igaz, kifejezetten színes, csakhogy a három alapszín keverékéből van minden szín. A három alapszínt pedig meg kell különböztetni, nevén kell nevezni. Az összekeverésük módját a helyzet és a körülmények határozzák meg. Attól, hogy a pirosaskékről kimondjuk, hogy melyik két szín keveréke, még marad lila. Legfeljebb annyi előnyünk van még, hogy tudjuk, változtatási kényszernél melyik alapszínhez nyúljunk.

 

Sok gondolatunk alapja egyezik, csak máshogy nevezzük, fogalmazzuk meg. Ti gyakorta szeretitek árnyaltan leírni, sokszor kettős mércével.

A kettős mérce a jogban is meg van és sokakat zavar is, csak nem tudják, hogy maguk is használják:

"ha egy cigányt tetten érnek és bevallja a származását, akkor enyhítő körülmény, ha szóvá tesszük a cigányságából fakadó kultúrális különbségeket (szépen fogalmazom, hogy a magyarországi populáció nagy része a börtönstatisztikák és egyéb kutatások eredményei alapján munkanélküliek, büdösek, hangosak, lopnak, stb) akkor máris magyar állampolgár" Kettős mérce.

Kettős mérce az is, hogyha egy mérnök nem tudja a statikát jelesre, akkor jól van, ha egy orvos csak ugyanennyire nem tudja az anatómiát ,akkor az gáz.

Az is kettős mérce, ha Bianka megbukik valamiből trehányság miatt, de máskor "diákélet"-nek titulálja azt, ami miatt nem volt ideje tanulni.

Pici leírja, hogy a diákság a léhaságról szól, viszont rettenetesen zavarja az általános iskolai diákok szemtelensége. Ez is kettős mérce, a tisztelet hiányának kettős megítélése.

 

Dr. Zacher Gábor mondta egy interjúban:

"apu elmondja a gyereknek, hogy fiam ne cigizz, ne igyál, foglalkozz a tanulással, ami a munkád, majd egy sör mellett rágyújt idegességében, mert még nincs kész a polcok felfúrásával" Ez is kettős mérce, egy rossz példa, a bort iszik, vizet prédikál esete.

 

Én magamat ennél komolyabb embernek tartom, ha bort iszom, akkor azt is prédikálom, ha vizet prdikálok, akkor vizet iszom. Remélem majdnem annyiszor sikerül, ahányszor így akarom.

 

Nálad mi a helyzet ezzel a kettős mérce üggyel? Szerintem érdemes gondolkodni ezen is.

 

Egyetemi példa: a diák nem tanul, majd ír egy gyengécske zh-t, a tanár ezt ki sem javítja. A diák felháborodik, hogy a tanár arra sem méltatja, hogy elolvassa a mit írt.        (hatásszünet)        Ki is kezdte, ki nem olvasta el amit leírtak (elmondtak neki), mennyire jogos a diák felháborodása?

 

 

Kicsit hosszúra sikeredett. Sebaj, majd megszóltok, hogy nem kell ám itt prédikálni, meg osztani az észt. Legyen a hang a vidámság hangja. Hát legyen:

a hétvégén ablakot cseréltem. Másnap reggel láttam, hogy összement a PUR-hab és letépte a vakolatot. Csinálhattam újra. Más is látott már zsugorodó PUR-habot?

 

Szacsa