:-)))

MÁJUS

“…Aztán amikor kilobban az égi fény, fehér virágba borultan áll a vén cseresznyefa, de ezen a napon fiatalnak érzi magát, mert koronájában milliónyi méhecske halk zümmögése szól, mint az orgona. És ezt a lágy búgást viszi a hajnali szél végig az erdők fölött, aztán megszólal ő maga is az erdők, a mezők, … a föld és a madarak nyelvén, és csak ennyit mond:
- Május…!…a rétre sárga csillagokat rakott a gyermekláncfű …
…a meleg levegő reszketve hintáztatta egy kolomp kondulásait, mert az anyajuhok kihozták már fehér bárányaikat, és egy legényke fütyörészve támaszkodott hosszú juhász botjára. Mellette ült kutyája, és hallgatta…
…Csupa fény az erdő, csupa égig szálló dal. Nem alszik már senki, és vándorló kis bárányfelhők megállnak az égen hallgatózni………A patakok mellett sárgulni kezdett a gólyahír, az erdők napsütötte tisztásain a kankalin, amire szükség is volt, mert az érkező vándormadarak még azt hihették volna: valamilyen idegen országba tévedtek, ahol nem bont a tavasz virágot.
De így hazatalált mind.
A fecskék az ismerős eresz alá, a gólyák a régi kéményre, a zöld kánya az öreg odúba, a többi pedig azokra a fákra, amelyeken ők is születtek valamikor. És a fák is tudták mi a rend…ágaikat megfürdették a napsugárban, a tavaszi esőben, és …zöldbe borult az erdő, hogy el legyen rejtve minden fészek…akkor kezdett szólni a kakukk…utolsónak megérkezett a sárgarigó is, hogy vidám flótájával dalolva köszöntse a hajnalt és a napsugaras erdőket…”huncut a bíró”…
…lehullott a barackfák virága, ám borsószemnyi kis barackok kapaszkodtak a virágok helyén, …
…a búza most már felemeli leveleit, és szárba indul, siet a nap felé. Elrejti a pacsirta fészkét, susogni kezd, lágyan hullámzik, és az örök anyaság ringatásával dajkálja a kalászokat…
…Az erdő sóhaja
Vándor, ki erre elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet.!
Én vagyok a tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyen fekszel, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, hallgasd meg a kérésemet:
-Ne bánts!…”
Fekete István - novella részletek
:-)))