Na akkor én is itt vagyok. Nem is tudom, hogy hol kezdjem...
Hétfőn sajtótájékoztató volt a Sofitelben, ahol - Pawel kivételével - mindenkitől lehetett kérdezni. A szokásos bárgyú kérdések után egy kis fényképezkedés, meg aláírás kérés után már mentek is vacsorázni egy elegáns étterembe.
Másnap megkaptuk a pass-okat - köszi B! - és bementünk a soundcheckre. Hát már ott lehetett érezni, hogy valami nagy gebasz lesz a White Dove-val, meg a Big City Nights-szal, mert csak nem akart úgy összejönni, ahogy szerették volna.
(Egyébként nem értem az egészet. Szerintem nem lehet arra fogni, hogy nem volt idejük gyakorolni. Könyörgöm...ez nem egy Miles Davis, vagy Key Jarrett szösszenet! Ez egy négy akkordos szám, amit - ha valaki életében játszott már zenekarban - egy hét alatt megtanul, és akkor még sokat mindtam.)
Szóval sejtettük, hogy az Omega rész nem a legjobb periódus lesz majd a bulin. De igazából nem nagyon foglalkoztunk vele. Az elején nagyon megnyomták az első 4-5 számot. Szinte felkonf nélkül ledarálták. Örültem, hogy megint az Hour 1-nal kezdtek. Egy kicsit féltem - látva a három héttel ezelőtti francia koncert szetjét - hogy nem játszák, de szerencsére visszaállt az eredeti program. Aztán a szokásos blokk, amit nagyon feldobott a Lovedrive, meg az Is There Anybody There. Két lassú (Send Me An Angel, Holiday)és meég egy, a You And I. Ekkor már Klaus is többet beszélt a közönséghez. És itt jött az egyik nagy kedvenc, amit már a90-91.es Crazy World turné óta nem játszottak, a Rhythm Of Love. Amit a végén egy gitárszóló kombinációval átvezettek a Bad Boys Running Wild-ba. Nagyot ütött!!! Jött a Hit Between The Eyes is és aztán James ismét kihozta magából az állatot. Jó választás volt az Alien Nation is. Az első húsz szám nagyon zúzósra sikeredett (kivéve persze a lassú részt) úgyhogy lehetett tudni, hogy a vége egy kicsit be fog lassunli. Na itt jött az Omega. Az eredeti terv az volt, hogy A Big City mellett a Hurricane-ben is nyomják majd. Aztán mivel a próbán nem játszották, gondoltuk hogy Kóborék ki fognak belőle maradni. Így is lett. Összességében egy nagyon ütős kis buli volt. Az egyik legjobb koncert, ahol voltam eddig. 26 szám, 2 óra 15 perc. Olyan nyomtak a színpadon, hogy tényleg el tudták hitetni az emberekkel, hogy ezt most csak nektek, csak itt, csak most. Hihetetlen energiával rohanták, ugrálták, játszották végig a show-t. James egy állat, Matthias végigröhögte a bulit. Pawel egy kicsit fáradtnak tűnt, valószínűleg az előző napi kaotikus utazás tette. (lekéste a repülőt és csak jóval a sajtótájékoztató után érkezett meg) A két nagy öreg meg egyszerűen lenyűgöző volt. Rudy hihetetlen milyen átszellemülten pörögte végig a több mint két órát. Megállás nélkül ugrált és rohant egyik oldalról a másikra. Klaus pedig fantasztikus. Nem is értem, hogy lehet ilyen tökéletesen, hiba nélkül (itt most nem a szövegekre gondolok, mert ott volt ám egy-két furcsa mondat :) ) lehozni a bulit. Pedig voltak nem egyszerű számok is, mint a You And I vagy a Send Me An Angel. Óriási volt a kontraszt köztük, meg Elefánték között. Olyan volt, mintha a Real Madridba betettél volna két amatőt NB-III-as labdarúgót. :) Nem nagyon találták a helyüket a színpadon. És ez a Scorps profizmusa mellett mégjobban kiütközött.
Összességéban nagyon jó buli volt. Tényleg az egyik legjobb Scorpions koncert, amin voltam (pedig voltam mág egy páron). Gyorsan vettem is egy turnépólót, amin rajta van a budapesti és a kassai dátum is, hogy még csak véletlenül se fejeltsem el a bulit. :)

ui: egyébként én is a második sorban álltam közvetlenül Matthias-szal szemben. Marcsi, csak nem te voltál az, aki előre kéreckedett a kisfiúval? :)