03.20.


– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Eccer annyit mind beszél esszevissza ez a Böszészku, hogy má nem lehet eligazodni rajta.

Itt ahelyett, hogy a válcsággal foglalkoznának, értöttedé, há helyette inkább osszák Sólyom Lászlót, hogy repüllővel jötté, s mit mondotté s mijét monta s hogy antikonsztitúciós. Há mommeg, te Jóska! Ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, hogy mahónap annyi lesz a munkanélkűli az órszágba, mind annakidejinn a kilencvenes évek közepinn. Na. Sok víz lefolyik még a Küköllőn, Jóska, amíg aszongyák, hogy na, immá vége van a válcságnak, kérlekszépenn, s lehet jőni dógozni. Csak én aszondom, értöttedé, hogy ez tíz esztendővel ezelőtt is így vót s asztot is mondom, hogy azóta egyfólytába válcság van ilyen értelembe. Na. Hálló? Nem akar tavasz lenni, Jóska, pedig má úgy kívánom a ződhagymát s a hónapos retket, hogy veszek meg érte. Esmenn hideg jött, le van fagyval a főd. S ha elhúzódik a tél, abból soha semmi jó nem lesz, Jóska, me akkó minden húzódik s mindent réjafognak az időjárásra. Én meg-megfigyelem, hogyha más baj nincsen egéssz évbe, értöttedé, há a véginn úgyis aszongyák, hogy há szárasság vót vagy sok esső vót s azétt viszik fel mindennek az árát. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Eccer ez a közlekedés is olyan a vározsba, értöttedé, hogy mahónap az uccára is félsz kimenni. Tennap éppeg jöttem el a Vojinca előtt a köszpomba a járdánn, s eggy kocsi úgy ment el mellettem az útonn, Jóska, hogy ejiszenn ment vagy nyócvannal. Valami nagy gazdag bőcs lehetett, me azok mennek ilyen gyórsan, kérlekszépenn, azoknak asse számitt, ha nekimennek a jövő hétnek. De ha te a hitván Dácsijáddal öttel túl találod lépni a sebességet, má a policok megbüntetnek, írják a procsesz verbált s mehecc fizetni a néptanácshoz. Hálló? Ott is nem tudom, mit akarnak, Jóska, esmenn elkeszték, hogy oszlassák fől a tanácsot, de há úgy láccik, hogy az senkiccse érdekel, hogy valamit immá dógozni is kéne, me csomóan ott vannak munka s lakás nékűll. Sanyi bá is, a blokkfelelős jártassa a száját odale a pincébe, hogy milyen csúf világ van mostanába, s hogy így a tanács s úgy a tanács, kérlekszépenn, de asztot nem ismeri el, hogy biza annakidejinn, amikó az olyanok, mind ő, a szócsiállizmust főlépitették nekünk, ahajt mennyi rosszat hoztak a jónépnek. Én nem mondom asztot, hogy most jó világ van, Jóska, de amit akkórra ők megcsináltak, értöttedé, s ahogy éltettek, ammá elviselhetetlen vót. De há ők most is jól megvannak, értöttedé, az ilyen Sanyi bá-féllék, hálistennek a fija jól viszi, aszongyák akkora házat építt, hogy öt családnak is nagy vóna. De há érezze jól magát benne, Jóska, de há eggy nap ő is háromszór eszik, mind én. Én osztán nem akartam csúfondároskodni, me Kerekes, a fösső szomszéd úgyis asztot csinájja napminnap az öreggel, én csak hallgatok, mind a disznyó a búzásba. Mindig mekkapja az öreg a leteremtést a múltétt, de nem tanúl belőlle. Na. Teszem le, Jóska, me ez a telefon is annyiba kerűll, hogy mahónap asse tuggyuk kifizetni. Este lejösszé eggyet a bodegába..?