Én is pont ilyen vagyok... Sokan hülyének is néznek miatta, de ez nekem így természetes. Nálam az állatok családtagok, ez nem is kérdés. De a vágáshoz még edzenem kell magam... Na, nem veszek részt benne, azt sose fogok, de hogy azt tudjam mondani, hogy "ok, csináljátok", na ahhoz kell még keményednem. Addig meg marad a szívfájdalom. Bár már fejlődtem, mert a kacsákat már nem siratom meg, amikor kés alá mennek... :)