Bizsergés: nem tudom mi lehet, legjobb lenne egy ultrahangos vizsgálattal utána járni, lehet, hogy valami kis hegesedés lehet a hólyag és a hugycsö között, ami valószínü csak egy ártatlan dolog. Utánajárni, és kész. Tudnod kell, hogy a papád lelke olyan, mint egy kisgyereké, aki megégette a kezét. fél mindentöl, minden kis felfúvódás, minden kis nyomás egy potenciális áttét, kiújulás. Idöbe telik, mig tudomásul veheti, hogy él, és élni is fog még egy jó ideig :)
Eleinte az is természetes, hogy az általános napi forma, a bioritmus kihat a tartási képességre. A papád még nagyon az elején van, inkább pozitívan kéne néznie a dolgot, örülnie kéne, ha klappol, mint szomorkodni a balsikeren. Az elsö idökben nekem sokat segített a "vizgazdálkodás", amin azt értem, hogy tervszerüen vettem fel a napi folyadékszükségletemet: ha tudtam, hogy munkába megyek, elötte egy órával nem ittam meg két nagy bögre kávét, mert tudtam, hogy annak következményei lehetnek. Két és fél évvel az OP után nagy gondban voltam pl., hogy tudom a nyaralás alatt magam a tengerparti strandon kontroll alatt tartani, idén ez már meg sem fordult a fejemben. Meg szerintem nem is rossz dolog, ha valami nem egycsapásra jön, tudunk sz idönkkel mit kezdeni és örülni a kis napi-heti fejlödésnek.

Végül egy nyári tanács: a spárgaevés nagyon be tud az embernek tenni. Nekem, mint sok más embernek is, elviselhehetlen büdös lesz a vizeletem, ami nem ügy, ha egyedül vagy vele a WC-én, de ha a pelust nem cseréled gyakrabban a szokottnál, kellemetlen érzéseid támadhatnak. De idén hérom évvel utána már ez sem probléma.

Türelem, szeretet, bizakodás!

Üdv a papádnak, élvezze a szép tavaszt!