:-)))

FALEVELEK

-Megjöttek a falevelek!
Ancsa-Pancsa négyesztendős,és ha nem kislánynak születik,bizonyára gumilabda lett volna.Szüneteket is alig tartva ugrál a heverőn,padlón.Le,föl!Le,föl!...Ugrál a járdán is.Közben a járdaszélen kinőtt kis fákat nézi és ugrás közben ismételgeti:Megjöttek!
-Megjöttek!
-Ja,hát nem látod?Megjöttek a falevelek - mutogat a tavaszi reggelen rügyekből leveleket nyitogató ágakra.
-Tudod-e,honnét jöttek?
-Onnan... - Karjával körívet mutat,aztán hozzáteszi: - Onnét,messziről...
-Hm,hm... - Nem tudom,hogy mit mondjak.Ezen a tavaszon valóban gyorsan ellepték az ágakat a kis zöld vitorlák,és visznek,visznek bennünket nagy sebesen a nyár felé.Alig vettük észre a rügyeket,máris nagy sebtében lobogtatják,feszítik leveleiket.- És mikor jöttek meg?
Ancsa-Pancsa nem tétovázik a válasszal.Rávágja:
-Tegnap!
-Honnét tudod?
Abbahagyja az ugrálást,tűnődik mielőtt felelne:
-Sehonnét,de igaz.- És már is rákezd:le,föl!Le,föl!
-Hohó!A levelek nem jöttek messziről,a levelek...
Itt közbevág.
-De jöttek!Te mondtad.
-Én?
-Igen - a gumilabda éppen pihen és liheg egy kicsit-,igen te mondtad,hogy a madarak is elköltöznek,és a levelek is...- vágja ki egyszuszra,aztán folytatja önmagával a labdajátékot.Le,föl és megint le,föl!mintha csak rugók löknék.
-Csakhogy a levelek nem költöznek el sehova- mondom.
-Neem?...- Csodálkozva megáll.
-De nem ám!
-Valahol csak voltak.
-Nem valahol,itt voltak a fában.
-Itt?- Elkerekedik a szeme,ugrani is elfelejt.
-Igen,itt.
-Minden levél?Az összes?- Kis kezével nagy köröket rajzol le a levegőben.
-Az összes.
-Itt az utcában?- kérdi,aztán folytatja az ugrálást.
Mit lehet erre válaszolni?
-Nem az utcában,a fában.
-Ott laktak?
-Hm,igen.A falevelek a fában laktak egész télen.
-Mindegyik falevél a fában lakott?
-Igen.
-Nem utaztak el?
-Nem?
-A Balatonhoz se.
Megint ugrál,és mintha huncutul mosolyogna is,amikor ilyesmit kérdez.
-Oda se.
-De mi elutazunk,ugye?
-El...- mondom megadóan,de ezt meg kell magyaráznom,mert a szemecskéje is úgy ugrál ide-oda,mint valami rakoncátlan gumilabda.- mi elutazunk majd a nyáron,de a falevelek nem utaznak el.
-Nem?Se vonattal,se repülővel?
-Nem.Se vonattal,se repülővel.Mert a falevelek nem tudnak utazni...Hm,azaz ők csak a széllel szoktak utazni.
-A széllel?Akkor nekik nem is kell legy...- mondja nagy komolyan Ancsa-Pancsa,és ugrálva kergetőzik a kis fa körül.
Legy?Persze,persze,jegy!...Jegy az,és nem legy!- oktatgatom.
-Jegy,jegy!- most már jól mondja.
Én pedig vissza akarok térni a falevelekhez.
-Bizony,a falevelek itt laknak a fában - kezdem újra.- Először rügy lesz belőlük.
-Lügy?- kérdi vissza hamiskás mosollyal és tovább kergeti önmagát a kis fa körül,akár a kismacskák.
Aztán,amikor nem szólok,csak nézek rá,nagyot nevet.Igen,várja,hogy kijavítsam.
-Nem lügy,hanem rügy!- mondom újra,és újjammal meg is fenyegetem.
-Az is a fában lakik?
-Igen.
-Tudom!Tudom!Estére bemásznak az oduba és reggelre...
-Dehogy,dehogy!- Közbe kell szólnom,pedig jobb,ha ő beszél.- A rügyek télen a fában alszanak és tavasszal bújnak ki.A sok rügy olyan,akár a pólyás baba.
-Akkor fababák!- vágja ki,és a kis fának támaszkodva lehajol,keze alól,fejét oldalra hajtva néz föl rám.
-Dehogyis!Rügybabák!- mondom én is tanulva tőle.- Most még sokfelé pólyások,de nemsokára nagy levelekké nőnek.Aztán ősszel lehullanak és akkor viszi őket a szél...- magyarázom,magyarázom,de ő már nem figyel.Apró pulikutya után fut.
-Én vagyok ez a kiskutya!- kiáltja.- Én vagyok!
Kiss Dénes
/Részlet:Ancsa-Pancsa varázslatai/
:-)))