Továbbgondoltam kicsit, hogyan lehetne a jogász véleményét meghallgatni. Ejjkukk amúgy is gondolkodott személyes találkozóban. Fogalmam sincs, mennyi egy ilyen jogász órabére, ha mondjuk elhívnánk előadást tartani, de el tudom képzelni, hogy ha van 30-40 érdeklődő, aki fejenként rászán egy ezrest vagy nagyjából hasonló összeget, ahogy szükséges, akkor abból ki tudnánk fizetni. És akkor nem nekünk kellene agyalni, hanem ott lenne feketén-fehéren.
Tételezzünk fel egy ilyen minikonferenciát.
MEghallgatnánk egy előadást. Megkérnénk a jogászt, hogy hagyjon valami írásos anyagot, pl a vonatkozó jogszabályok jegyzékét, ilyesmit, fogalmam nincs, hogy megy ez jogászéknál.
Lenne utána egy órányi lehetőség feltenni esetleges kérdéseket még mindig a szakértőnek.
Utána pedig mondjuk kézműves ágak szerint szétmehetnénk csoportokba (fonalasok, varrósok, gyöngyösök, stb) hogy egymás között is megbeszélhessék a témát. Gondolom, lenne pár olyan kérdés, ami csak egy-egy ág művelőit érdekli.
Ezekben a csoportokban akár az én hatlépéses vázlatomat (ami nem az enyém, hanem Tödt-é, csak hogy félreértés ne legyen!) is át lehetne beszélni, de ezt nem akarom erőltetni, ez tényleg csak egy lehetséges vázlat.
Ezután kis sharing a plénum előtt, mi történt, mire jutottak a csoportokban. (Ami mindenkit érdekelhet)
És az ilyen konferenciák végén jellemzően szokott készülni valamiféle Nyilatkozat, ami nem túl hosszú, és ami az alapokat tartalamazza. Ezt egy kisebb csapat írja, de úgy, hogy figyelembe veszik a konferencián történteket, hogy mire jutottak a résztvevők. Ebben lehetne megfogalmazni a közös nevezőt.
Valahogy ilyen szokott lenni a séma, ha jól emlékszem még a régi életemből :)

Azt hiszem, mivel abban nincs vita, hogy másolni csúnya dolog - mármint ha valaki valóban nagyban űzi az ipart, és nem magának meg a szomszéd lánynak varrogat, kötöget - ezért már csak abban kellene tisztán látni, hogy mi az, ami már másolásnak számít. A nyilatkozat meg vonatkozhatna arra, hogy magunk számára kötelezőnek fogadjuk el, hogy ezt a bizonyos határt nem lépjük át.
Ez a dolog egyik oldala, ami a mi tiszta lelkiismeretünk záloga. A másik oldalt, hogy minket se másoljanak - már ha valaki tényleg annyira eredetit készít, ami másolható - így sem tudjuk garantálni. Ebben a részében valaki más biztos jobban tud ötletelni, mert engem ez a része annyira nem izgat. (Azaz hiába a saját fejem után horgolok sapikat, nem zavar, ha más is csinál olyasmit, ha nem írja rá, hogy én csináltam. Ez is csak azért, mert mi van, ha véletlen silány minőség, azt ne kössék össze az én nevemmel.)
Elnézést, úgy tűnik, én csak gigahosszú hsz-eket tudok írni.