Kedves Szomb!
Találtam egy kis történelmet (gondolom ismered, de azért érdemes feleleveníteni az történelmi ismereteket):
Forrás:
http://szekelyivadekok.tripod.com/16.html
Bethlen Gábor és I. Rákóczy György uralkodása (1613-1648.) - Részlet
"Rákóczy György fejedelemségében magát biztosítván s az ország politikai békéjét helyreállítván: a közállapotok és a vallásügy rendezését tűzte napirendre. Összefüggött ez némileg a politikával is, mert a portára menekült vetélytársa Székely Mózes és az ő párthívei szombatos vallásúak voltak, amely felekezetet országos törvények tilalmazták.
A reformáció rohamos elterjedését Erdélyben éppúgy, mint az anyaországban nemcsak vallásos hitbeli, de politikai szempontok is elősegítették. A katolikus vallású Habsburg-házzal s a császári beolvasztási politikával szemben a reformáció az ellenzéket jelentette s az ország politikai önállóságának és függetlenségének erejét növelte. Erdélyben a magyarság nagy része a reformáció helvét formáját, a Kálvin hitét fogadta el, a szászság a protestantizmus lutheri ágazatához maradt hű; a székelység leginkább megoszlott, háromfelé szakadt. Egy része megmaradt a katolikus hitben, főként Csík-, Gyergyó-, Kászon-székben (a csíksomlyai zárda hatása alatt), Marosszékben Görgény vidékén az ún. «Szentföldön», a mikházai kolostor környékén. Más része áttért a református hitre s tekintélyes számmal még tovább mentek az újításban: Dávid Ferenc és az olasz Blandrata hittanai nyomán az unitárius vallást fogadván el. E négy vallásfelekezet mint törvényesen befogadott (quattuor receptae religiones) vallásszabadságot élvezett. A XVI-XVII. század fordulópontján az unitáriusok közül egy rajongó felekezet kiválva, a szombatot ünnepelte, s innen szombatosoknak (sabbatarius) vagy zsidózóknak (judaizans) neveztettek.
Az ország rendjei azonban ezt az újítást nem méltányolták s eretnekségnek bélyegezvén, tilalmazták. A szombatosság azonban, mint eltűrt felekezet, fennmaradt, sőt miután Péchy Simon kancelláriusban nagytudományú és tekintélyes pártfogót, sőt hittérítőt talált, tovább terjedt s Marosvásárhely vidékén és Udvarhelyszék nyugati részén, Szenterzsébet környékén, több faluban alkotott hitközséget. Midőn Péchy Simon Bethlen Gábornál politikai okokból kegyvesztetté lőn és fogságra vettetett, a szombatosok is üldözés alá fogattak.
Az első törvényes intézkedést az 1618. októberi országgyűlés hozta ellenük, kimondván a «judaismus» ellen, hogy akik a befogadott vallásokon kívül eretnekséget követnének, ha a jövő karácsonyig valamely törvényes vallásra át nem térnek, megbüntettessenek. {48} A törvény írott malaszt maradt. Az 1622.-i országgyűlésen szeptemberben «az judaizálásban megátalkodott emberek ellen ezelőtt való articulust confirmálják» ismét, de végre nem hajtották. Rákóczy György idejében az «orthodoxus status» (református egyház) azzal a váddal lépett fel a fejedelemnél, hogy az új hit kezdi «fene módjára az egész Udvarhelyszéket inficiálni, már többen körülmetéltették magokat, mely miatt némelyik meg is halt.» Kérik a fejedelmet, hogy az «ártalmas szekta terjedését» meggátolja. {49} Erre az 1635. májusi országgyűlésen ismét «confirmáltatnak az judaizálók ellen az előbbi articulusok», azzal a meghagyással, hogy «az kik az jövendő karácsony napjáig nem convertálnának, az olyanok ellen» az államügyész pert indítson.
Ismét eltelt három év, mígnem az 1638. április országgyűlés kimondotta, hogy akik az 1635. évi törvénycikkben kitűzött határidőig nem tértek át, azok idéztessenek az országgyűléstől delegált, Désre kitűzött azon törvényszék elé, mely a kolozsvári unitáriusok viszálya felett volt hivatva ítélkezni.
A vizsgálat megindult. A zsidózók könyvei elkobzása elrendeltetvén, Kolozsvárt 33 munkát (kéziratot s nyomtatványt) koboztak el s megkezdték a vallatást a szombatosok ellen, főként a Székelyföldön, ahol ezek leginkább el voltak terjedve. {50}
Az 1638. július 3.-ra kitűzött törvénynapra Désre a szombatosok «egy nehány százan, ha nem ezeren» megidéztettek, s «akik azon sectán lenni találtattak, megbizonyosodván, mindnyájan fejök, jószáguk elvesztésén maradtak vala.» {51} Az eljárás egyszerű volt. A vád igazolására elég volt a szombatosság külső jele: ha a vádlott a szombatot ünnepelte, húsvétkor sótalan kenyeret (pászkát) evett, disznóhúst nem evett, családja tagjait nem kereszteltette meg. Ha Krisztust káromolta, ez fokozta bűnét. Az elitélteket a kamaraházzal szemben lévő templomba zárták, honnan tömegesen különböző várakba szállíttattak, s míg «észre tértek», várépítésre használtattak.
A tömeges elítélés után került a sor a főbbekre, köztük Péchy Simonra. Ő betegséggel mentegetőzve («Isten fogságában vagyok» írta), nem jelent meg, de azért a tanuk vallomása alapján fő- és jószágvesztésre ítéltetett. Éppúgy leányai: Kénosi Ferencné, Farkas Ferencné, Angyalos Istvánné és a hajadon Margit; továbbá Keresztessy Pál tanácsúr, portai követ özvegye, Kendeffy Zsófia és özv. Paczolay Péterné, Kornis Borbála. Elítéltetett Orbán Ferenc Udvarhelyszékről, Szentmiklósi Mihály, Péchy udvari papja. Thoroczkai János kolozsvári ötvös, a Máté püspök fia, Krisztus káromlásáért megköveztetett, nejét «kiperengérezték», Csiszár kolozsvári tanácsos a bitófa alatt hatvan botütést kapott. Péchy, papja és Orbán várfogságra küldetett Kővárba, Szamosújvárra.
A fejedelem nem élt a törvény szigorával. A várakban a református prédikátorok vették őket gondjaik alá, s aki valamely törvényes vallásra áttért s hitlevelet adott, azt szabadon bocsátották.
Lassanként mind megtértek. Péchy családja és rokonsága a református hitre tért s kiszabadult. Udvari papja Szentmiklósi később marosvásárhelyi református lelkész lett. Orbán Ferencet a fejedelem udvarmesterévé tette. Péchy a főurak 10000 forint kezessége mellett szabadult s a református vallásra tért. A szombatosság fő fészkei közül 1639-ben Szenterzsébet, Nagy-Solymos, Bözöd, Bözödújfalu s később Kis-Solymos a református egyházhoz csatoltatott. {52}
Ez a sötét középkorra emlékeztető regényes szerelmi história nagy port vert fel az országban, sokáig foglalkoztatta a közvéleményt s tárgya érdekességénél fogva az újabb szépirodalmat is. {54} Históriája röviden a következő: Rákóczy 1637. novemberi hadfölkelést hirdetvén Lupul moldvai vajda ellen, zabolai Mikes Zsigmond három fia, Mihály, János és Pál is összegyűjté hadi népét, de azokat nem a táborba vezette, hanem a kézdi-szentléleki várat támadta meg, s onnan erőszakkal elrabolták Tarnóczy Sárát, kibe Mikes János szerelmes volt, de a leány kikosarazta.
A szentléleki vár Károlyi István, Báthory István egykori vitéz hadvezére leányának, Károlyi Zsófiának tulajdona volt. Ennek első férjétől, Tarnóczy Sebestyéntől egy leánya maradt, Sára, kivel (második férjétől Vitéz Lászlótól is özvegyen maradván) egyedül éldegélt a szentléleki várkastélyban. Itt rontottak rájok a Mikes-fiúk 1637. Szent Erzsébet napja - november 19. – körül, s hiába könyörgött a leány, hogy ne vigyék el, «mert tudod, hogy nem szeretlek, soha bizony veled nem lakom, ha elviszesz is» - a leányt «nagy sírással-rívással kihozván, vonván», atyjuk, anyjuk házához elhurcolták Zabolára s «ott a leánynak, ki éjjel-nappal csak sír-rív és jajgat vala, kedve ellen való mennyekzői lakodalmat csinálván, erőszakos feleségévé akarják vala tenni Mikes Jánosnak.».........."
Üdv
