Szamovárt kaptál a nyuszitól?

Nem gondoltad volna, hogy annyi üldöztetés, kitiltás, (hanukai ajándék gyanánt), fórumtársak megvetése, leszólása után, egyszer csak van egy olyan nick, akinek tetszik amit, és ahogyan írsz.

Azt mondod: „Megmondom (annak is, aki szereti a cseresznyevirágot, annak is, aki nem szereti), szóval arról írok én itt, hogy Babarczy Eszter dilettáns publicista.”

Ezt mondod! Én meg azt mondom, Te nem Babarcy Eszterről írsz.

Nem tudom megfigyelted e már, hogyha rápillantasz egy idegen nem te általad írt szövegmezőre, első blikkre meg tudod mondani, hogy érdemes e elolvasni, vagy sem. A tied kihívóan, mint egy virágzó cseresznyefa, felkelti az érdeklődést. Szerintem, nem csak a tartalom fontos, hanem a bekezdések, a szöveg tördelése, könnyen olvashatósága is lényeges.
Eredeti vagy! Senkivel nem vagy összetéveszthető, két mondat után, meg lehet mondani ki írta a cikket. TGM az egyetlen, akinek, nem kell aláírni. (jó, vannak, akiknek jellegzetes témái vannak). Művésze vagy a szónak. Szokatlan önvallomásaid alapján, az olvasó úgy érzi, mintha mindig is ismert volna.
Mit írsz? Hát egy kis publicisztikát, egy kis filozófiát, társadalomtudományt,(?) de csak olyan mértékben, ami könnyen emészthető. Mindezt olyan egyszerű emberközeli stílusban, hogy a kevéssé művelt ember is egy pillanatra bölcsnek érzi magát. (v.ö. „egész népemet”)
József Attilához mindig is vonzódtam, de még ennyi szeretettel még nem halottam senkit sem közeledni hozzá, mint ahogy ezt te teszed. Nagyon jók, és mindig ülnek a versidézetek a szöveghez, kiegészítik egymást.

Értem én! Amikor Esztert szadizod, akkor nem par exellence Bababarcy Eszter a célpontod, csak hát éppen ö van kéznél, így minden világhiányodat az ö nyakába lőcsölsz. Megértem Esztert, tudod szar dolog állandó céltábla lenni.

Na, hát ennyit a cseresznyéskertből, tovább nem akarlak dicsérni, mert azért jócskán vannak hibáid és tévedéseid is.