Arra nem jött rá a fizikusok közül senki sem, hogy az elektron (e) és proton (P), az ellenkezö elöjelü elemi gravitációs töltésük g(e) = - g m(e) és g(P) = + g m(P) miatt, gravitatív taszitják egymást, J.J. Thomson és E. Rutherford óta.

 

A testek súlyos tömege tehát

 

m(test;g) = N (m(P) - m(e))

 

különbözik a tehetetlen tömegétöl

 

m(test;i) = m(test;g) (1 - delta(test))

 

és a deltat(test)-et F. Aston 1920-ban  ki is mérte a tömegspektrométerekben.

 

A testek gyorsulása függ a test izotópösszetételétöl.