Bencze Gyula, Meddig hallgathat a fizika: "A múlt társadalmaiban a tudománynak egyedülálló tekintélye volt a közvélemény előtt. Ezt a tekintélyt természetesen csak eredményekkel lehetett kivívni, amelyekről szinte mindenkinek első kézből voltak tapasztalatai. A modern társadalmak életében azonban a gyakorlatban is kitüntetett szerep jut a tudománynak, még ha ezt sokaknak nehezükre esik is tudomásul venni. Carl Sagan, a nemrég elhunyt kiváló csillagász, űrkutató és tudománynépszerűsítő "Korok és démonok" című utolsó, 1999-ben magyarul is megjelent könyvében a következőképpen fogalmaz: "Napjaink globális civilizációja úgy van megszervezve, hogy minden lényeges eleme - a transzport, a kommunikáció, a mezőgazdaság, a medicina, az oktatás, a szórakoztatás. a környezetvédelem, sőt a demokrácia működéséhez nélkülözhetetlen választások lebonyolítása is - alapjaiban függ a tudománytól és technikától, amelyeket azonban a dolgok mai állása szerint szinte senki sem ért. Ez a helyzet felér egy beprogramozott katasztrófával, amelyet ugyan ideig-óráig elodázhatunk még, de a tudatlanság és a hatalom vészjósló keveréke előbb-utóbb belerobban a képünkbe."

A tudományt azonban egyaránt támadások érik napjainkban a posztmodern filozófia bizonyos irányzatai, az áltudomány és az irracionális nézetek képviselői, valamint a szenzációra éhes média hathatós segítségével ellene hangolt, tudományos alapismeretekkel nem rendelkező nagyközönség részéről is. A megjósolható következmény az egyre szélesebb körű bizalomvesztés.

Sagan 1996-ban bekövetkezett korai halála előtt megjelent, utolsó könyvében nem véletlenül fogalmazta meg tehát aggodalmát a tudomány társadalomban betöltött szerepét illetően:

"Aggódom, hogy az ezredforduló közeledtével az áltudomány és a babona vonzereje megnő, az irracionalitás szirénhangja megerősödik. Már korábban is ťgyönyörködhettünkŤ benne: a nélkülözések és az etnikai feszültségek idején, a nemzeti önérzet megingásakor, vagy amikor e fog a kozmikus jelentéktelenségünk fölött érzett fájdalom - ilyenkor a régmúlt túlhaladott gondolkodási sémái újra kinyújtják kezüket a kormányrúd felé.

A gyertya lángja pislákol. Kis fényudvara megremeg. Gyülekezik a sötétség. A démonok mocorogni kezdenek.""