Különben Kedves Jakobi egyetértek veled. Hihetetlen mennyiségű információt gyűjtöttek össze a rokonnyelvek köréből na meg, nyilván egy ezzel szimbiózisban keletkezett őstörténeti vonal mentén más nyelvekből is. Még a 20-30 főt számláló rokonnyelvjárások is alaposan ki vannak kutatva. Az már egy más kérdés, hogy a magyar nyelv mai csodáját, belső stuktúráját összefüggéseit szemlélve FU elméleti szemüvegen keresztül minden vitaanyag lesz. Különben már maga a TESZ is az. Bizonytalan eredetű...., XY eredeztetése téves .... ismeretlen eredetű.... Persze ez is bizonyítja azt, hogy ez egy visszafogott a módszertan által determinált, valóban tudományos munka.  

Persze Czuczor Fogarasiék egyszer próbáltak már más nyomon elindulni e nyelv felé közelítve. Jó nagy vitaanyag kerekedett belőle. Ők leszögezték az elején, hogy az etimológia milyen bizonytalan dolog. Ezért ők minden hasonló hangalakú, mindegy milyen nyelvcsaládba tartozó, egyezésű szót megemlítettek. A belső összefüggő (esetleg főként hangutánzó alapú) szógyökszerkezetre koncentrálva (A gyök mint fogalommal baja támadt a FU elméletnek, pedig az teljesen analóg a kiterjedt szócsalád szótövével). A helyzet az, hogy ma náluk már sokkal, de sokkal többet tudunk. Van már etológia, humánetológia, szóciológia, kognitív nyelvészeti szakágak burjánzása. Szerintem a többfrontos háború helyett, neki lehetne mégegyszer rugaszkodni úgy, hogy nem feltétlenül ragaszkodunk a hangszabályosdihoz és az átvételezősdihez. Azt viszont nyilván én is elvetem, hogy a magyar talált ki minden szót az idők kezdetétől mind a mai napig. Na de valahol a nyelv őrizheti a civillizációs idők kezdeteit is. Azt a bizonyos paleo(neoli)tikus forradalom kezdetének nyomait. Mert ebben szigorúan szerintem a nyelvnek, mint mindenben egyáltalán az emberi létezésben, kulcsfontosságú szereppel kellett bírnia.