"- Mutass nekem egy embert, akinek nincsenek álmai, és mutatok egy boldog embert."
Valóban, a Holt Költokben így volt, én kissé ferdítettem... :)))

Azon vacillálok itt, hogy álom = cél? Célokat ki lehet tuzni, el lehet érni, van gyakorlati realitásuk, de az álom egy kicsit misztikus, egy kicsit csodaszeru, afféle víziós ábránd, amit igazából nem is mondunk ki, csak lelkünk mélyén dédelgetünk. (És ami sokaknak úgy kezdodik, hogy "ha ötösöm lenne a lottón...")

Én nem tagadom, urhajós akartam lenni, sot, még most is az akarok. El akarok szakadni a Földtol, különálló szeretnék lenni mindenféle legravitált kulturától. Soha semmit nem tettem érte, nem akartam katonatiszt lenni, nem akartam elit-kiképzést kapni, na persze erre esélyem se volt.
De amikor eljutottam Houstonba, egyszercsak elkapott az a régi érzés, hogy én most rögtön fel akarok szállni, fel az urbe! Odamentem a kilövoszemélyzethez (igazából persze csak szutyok rakodómunkások voltak, de az én szememben igazi NASÁs urhajótervezok-építok-kilövok), és azt mondtam nekik, hogy odaadom mind a 180 dolláromat, ha felvisznek a Holdra.
Kinevettek.