Az a helyzet, hogy szerintem nagyon nem érted a zsidók magatartását, vagy inkább, hogy pontosabban fogalmazzak, azoknak az embereknek a magatartását, akiket te zsidónak tartasz.

Az ateista zsidók pl. nem követnek semmiféle zsidó törvényt, mert nem hisznek Istenben, ahogy nem hisznek az ateista mohamedánok, és az ateista keresztények sem, (már ha ebben a kontextusban egyáltalán van értelme a vallási jelzőknek, hiszen az ateista elsősorban ateista, és nem keresztény, mohamedán, vagy zsidó).

Az a helyzet, hogy sokan nem akarják ma látni, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb történelmi trauma érte a zsidóságot az elmúlt másfél évszázadban, mint mondjuk a magyarokat a huszadik században, (persze itt sincs értelme a méricskélésnek, de talán érzékeltetni tudom). Hiszen a polgári társadalomban végre esélyük nyílt a zsidóknak a beilleszkedésre, mi több, az asszimilációra. A XIX. századi Monarchiában pl. a magyar nemzetiség azért duzzadt föl, mert ezzel párhuzamosan viharos gyorsasággal magyarrá lett számos korábban a társadalomnak bizonyos értelemben a perifériáján élő család. Majd jött a zsidóüldözés, és a holokauszt, ami azt jelentette, hogy már a huszas évektől megkülönböztették azokat az embereket, akik zsidók, vagy még inkább zsidó származásúak voltak. Hiába éltek úgy, mint akárki más az országban, esetleg zsinagógában sem jártak soha, ők lettek a felelősek Trianonért, vagy éppen a gazdasági válságért. Majd ezt követte egy holokauszt. Számunkra emberi ésszel nehezen felfogható, hogy hogyan lehet ezt megélni, hogy egy adott népet az összes elérhető modern eszközzel megsemmisítésre ítélnek.

Akkor, amikor megint gazdasági válság van, és megint elkezdődnek erősödni a megkülönböztetésről szóló hangok, vajon mi okuk lenne azt gondolni, hogy ez nem folytatódik egy újabb holokausztban? Én nem gondolom, hogy ez lenne a vége, de ha a helyükben lennél, vajon nem élnél-e félelemben?