Szerintem pedig éppen a közép- és fôiskolás évek voltak a legjobbak - egy szempont kivételével.

Közben gondolkodtam, vajon mi is az, amit el szeretnék érni, de igazán nem tudom megfogalmazni. Pontosabban az a baj, elég nehéz valamennyire összehangolni a lehetôségeimet a vágyaimmal. Hiába vágyom arra, hogy kiváló jazzgitáros, vagy céllövôbajnok legyek, ha nincs meg hozzá a tehetségem (ezen nem tudok változtatni), az állhatatosságom (na, ez rajtam is múlik, befolyásolható), a pénzem és idôm (ez utóbbi kettô szorosan összefügg, és csak részben tôlem).

Azt hiszem elôször is független szeretnék lenni. Hogy ne a fônököm, a kormány, a munkahelyi függôségek, a korlátozott anyagiak, az önzô és rosszindulatú emberek, akikkel naponta találkozom legyenek állandó erôteljes befolyással az életemre. Ne kényszerpályán kelljen mindig mozognom. Ez viszont nem képzelhetô el biztos és magasszintű egzisztenciális háttér nélkül.