szerintem ebben téved. az ember mindig akkor mozdul, amikor már szenved. akkor lép csak, amikor már a saját bőrén érzi, hogy lépni kell. azt senki sem állította, hogy csak a szenvedés adja ezt, de kell hozzá - sajnos. nélküle csak éljük az alvó életünket. egy-egy ébredés is akkor jön el, amikor már elegünk van a szenvedésből. ideig-óráig az egó valahol örül a szenvedésnek, de van egy határ, amikor az embernek elege lesz.